Tasi László és családja honlapja

Üdvözlünk honlapunkon!

Ez a honlap azért jött létre, hogy tájékoztasson a családi eseményekről, történésekről és hogy fórumot nyújtson a többeket érdeklő kérdések megvitatására. Élvezd a barangolást, és ha hibát, változtatni valót találsz, vagy van ötleted a honlappal kapcsolatban, jelezd nekünk! Előre is köszönjük!

Családtörténet Családi események Történetek, vegyes információk Fotóalbum Családi fórum

Végre, beindul a honlapunk. Ezen az oldalon a velünk kapcsolatos legfrissebb híreket találhatod, de - mivel az induláskor visszamenőlegesen egy csomó dolgot is figyelmedbe ajánlok, ezért most az elején - régebbi dolgokat is találhatsz itt. 2012. január 15. A karácsonyi készülődés most annyiban volt más, mint máskor, hogy az ajándékokat jó időben sikerült beszereznünk, így az advent második felében a lelkiekben való készülődés erősebb lehetett. Aztán eljött a karácsony. Anyósom végre beadta a derekát és nem akart egyedül karácsonyolni otthon, eljött hát hozzánk. 23-án mentünk érte, a szentestén együtt vártuk az angyalkák megérkezését, vacsora, majd éjféli misére mentünk. No ez sem volt gond nélkül, mi úgy tudtuk, hogy az Avason lesz, el is mentünk, de csak nagy esti zsolozsma volt. Anyósom élete első 96(!) évében megszokta, hogy ha szenteste, akkor "éjféli" mise, ezért átmentünk Szirmára, mert ott volt. Úgy látszik, mások is igénylik ezt erősen, mert a templom "kidudorodott" a sok embertől. Végül a gyóntatási helyiségben le is tudtunk ülni. Másnap szokás szerint az egész család együtt volt, délután megjött Sanyi, Zita barátja is. Jót játszottunk, élvezgettük az ajándékokat. Kaptunk Terivel mindketten egy-egy előfizetést, ezt - már szintén szokásos módon "különkiadás-címlappal" tudtunkra adva, amit Réka és Zoli "követtek el". Azon kívül kaptunk könyveket, egyebeket, s én egy csodálatos dolgot: egy digitális keyboardot (zeneit, ami nem szintetizátor, de hasonló). Mondtam is: ez egyben kötelezettséget ró rám, meg kell tanulnom zongorázni! Mindenesetre karácsonykor (és azt követően is többször) a családtagok sorra ültek a billentyűzet mellé egy kicsit játszani. Szilveszter előtt, 30-án egy "lakógyűlést" tartottunk a lépcsőházban, hogy forró tea, forralt bor és sütemények mellett, kellemesen beszélgetve búcsúztassuk az óévet. A lakók nagy része megjelent, általános vélemény szerint jól sikerült. Másnap Vácszentlászlóra utaztunk, hogy hatosban - a régi csapat - szilveszterezzünk, innen újévkor Budapestre mentünk, s több, már nagyon aktuális látogatást ejtettünk meg. 2-án még találkoztunk Petrával is, hogy közösen kiválasszuk a hamarosan kezdődő lakásfelújításához szükséges csempéket. Egyik karácsonyi ajándékunk két jegy volt a Miskolci Szimfonikus Zenekar hagyományos újévi koncertjére, ez rákövetkező vasárnapra, 8-ára szólt. A műsorban híres nyitányok, keringők, polkák és operettáriák mellett musical-részletek voltak, közreműködtek: Bordás Barbara és Dolhai Attila (ének) valamint Jambrik Lilla és Angyal András (tánc). Nagyon élvezetes előadást láthattunk! Majd' két hónapos szünet után újból volt énekkari próbánk, szerdán. Új karnagyunk - meddig lesz az? - nagyon alaposan, részletekbe menően készíti föl a következő szereplésre a társaságot. A tagok minden idegszálukkal követték az utasításokat. Nagyon drukkolok a sikerért! Csütörtökön Bicsi Jancsiék jöttek volna hozzánk, de reggel felhívtak, hogy ne haragudjunk, most nem tudnak: egyik barátjuk, lovastársuk előző este ott Varbón halálos lovasbalesetet szevedett, ez nagyon megviselte őket, majd egy másik alkalommal jönnek. A mostani hétvégénk kutyás hétvége volt, Rékáék kirándulást szerveztek a Magas-Tátrába péntek délutáni indulással, ahol többek között Zitáék és amerikai - itt tanító - ismerőseik is részt vettek. Zitáéknak szombaton este vissza kellett jönniük, olyan friss hóban jöttek, hogy volt, ahol ők tapostak nyomot a főútvonalon. 2011. december 17. Előzőleg a kórussal fejeztem be, most azzal is kezdem: 5-én volt kóruspróbánk (bár próbának nem volt mondható), meg is jelent egy kazincbarcikai zenetanár, karmester. Elmondta: kezdeni vele más elfoglaltságai miatt leghamarabb január közepén tudunk, ha az egyéb feltételekben meg tud a kórussal és a parókussal egyezni. Így aztán az ünnepekben nem éneklünk. Egyelőre nincs hír a folytatásról ... Ha már kórussal kezdtem, azzal is folytatom: Petra és Zita a kórusukkal 10-én karácsonyi hangversenyt tartottak a Batthyány téri Szent Anna templomban. Mi először ki akartuk ezt hagyni, de végül Rékával együtt kocsiba vágtuk magunkat és meglepi jelleggel megjelentünk, s meghallgattuk őket. A hangverseny fél órát csúszott az előző szertartás miatt, de megérte a várakozás, mert nagyon szépen énekeltek. Nekem személy szerint két számuk tetszett különösen: B. Britten Hymn to the Virgin c. darabja és - ami fantasztikusan szólt -, Zombola Péter 138. zsoltár című műve. Utána néhány perc beszélgetést követően aztán ahogy hirtelen jöttünk, úgy el is mentünk haza. Mindenesetre a meglepetés nagy volt, még két nap után is emlegették a lányok. Másnap, vasárnap és hétfőn délelőtt még beszereztünk karácsonyra egy-két dolgot, majd délután elindultunk Vácszentlászlóra. Ugyanis már korábban megbeszéltük ott lakó barátainkkal, Évával és Antival, hogy másnap együtt elutazunk Pozsonyba. Ők már voltak ott az unokáikkal, Teri is volt, de nagyon régen, én viszont még sohasem. Így aztán reggel beautóztunk Pestre, s leparkoltunk Petra mellett, majd vonattal mentünk Pozsonyig. Itt tartózkodásunkról írok majd egy kis képes beszámolót. 2011. november 30. 13-án énekeltünk a püspöki misén, ez olyan jól sikerült, hogy a püspök aznap d.u. fel is hívta külön Zsoltot és gratulált a kórusnak. Máshonnan is nagyon jó reflexiókat kaptunk. Kár, hogy ez így nem folytatódhat... Mindenesetre rákövetkező kedden elment a régi kórus (azt elfelejtettem mondani korábban, hogy a kórusunknak vannak új tagjai, köszönhetően részben a "nyílt próbának", részben a parókus tagszervezésének) Zsolttal - akivel kb. kilenc évet énekeltek együtt - egy búcsúvacsorára. Szombaton Nyíregyházára mentünk, hajdani általános iskolai osztályomnak volt az 50 éves találkozója. Összesen 13-an jöttünk össze, voltak ott Budapestről, Szentendréről és Velencéről is. Az iskolai találkozót egyik helybéli osztálytársunk hozta össze, pogácsa mellett beszélgettünk. Ezt követően egy vendéglőbe mentünk ebédelni, itt folytatódott a társalgás. Kár, hogy csak kevés emberrel volt alkalmam beszélgetni. 21-én próbára mentünk, de nem volt karnagyunk, így csak magunk próbáltuk az új darabokat tanulni, nyilván sokkal kisebb sikerrel, mintha szakember vezette volna a próbát. Úgy tűnik, hogy mégsem Zsófi lesz a karnagyunk. Kár... Ezen a héten tudtuk meg, hogy nagynéném, Klári néni kórházba került, és fiát, Istvánt is megműtötték Debrecenben. Vasárnap, advent első vasárnapján meglátogattuk Klári nénit, akinek a hallása elég rossz már, így kicsit nehéz vele a kommunikáció. Utána elmentünk a Szent István térre, a nagy adventi koszorú első gyertyájának meggyújtására. A gyertyagyújtásokkor - már hagyomány szerint - a miskolci egyházi iskolák diákjai adnak kis műsort, most a jezsusok és a görög katolikusok adták. És az első gyertyagyújtáskor kapcsolják be a főutcai díszkivilágítást is. A héten megtudtuk, hogy Klári nénit - miután már jobban van - a vasgyári kórházba viszik rehabilitációra. István is megérkezett Miskolcra, rehabilitációja alattunk, a Szent Ferenc Kórházban lesz, ma talán meg tudjuk látogatni. Most hétfőn megint nem volt kóruspróbánk, bár állítólag van már karnagyunk, csak nem tudjuk, kicsoda. Remélem, jól jön ki a kórus ebből a hercehurcából... 2011. november 8. A már korábban is tartott "kis osztálytalálkozókat" most Teri rendezte. A sok időpontegyeztetés sem hozott azonban teljes eredményt, így október 6-án "csonkán" jött össze a kis csapat, Margóék hiányoztak. Óhutára mentünk, délutánra érkezett meg mindenki. Szállásunk hagyott némi kívánni valót maga után, de azért nem volt rossz. Másnap - pénteken - kis körutat tettünk: regéci vár, Boldogkő vára, az Aranyos-völgy, Tolcsván keresztül Komlóska (itt meglátogattuk a parókián keresztlányomékat, Marcsiékat), majd haza. Szombaton hazaindultunk, kis kerülővel: Gönc (huszita házak), majd Telkibánya (Ipartörténeti Gyűjtemény, Szent Katalin kápolna, református templom és temető) után mindenki ment a maga útjára, ez már délutánra esett. Emiatt én nem is tudtam részt venni az énekkarral egy "nyilvános próbán" a gör. kat. iskolában, ahol a Búza téri Egyházközség tartotta a "napját". Ez egyben az énekkar számára egy kis tagtoborzó is volt. Bicsi Jancsiékhoz mentünk kedden, másfél hétre, hogy ők el tudjanak utazni egy hosszabb időre. Ilyenkor ott alszunk, a kutyáknak és a tyúkoknak enni adunk, este bezárjuk, reggel kiengedjük őket. Nap közben vagy ott vagyunk, vagy Miskolcon intézzük a dolgainkat. Nekünk őszre esnek a szüli- és névnapjaink többsége, így 15-re (szombat) hazajött a család, s kint Jancsiéknál gyűltünk össze Petra szülinapját és a Teréz-napot megünnepelni. Vasárnap a XVIII. Veczán Pál Egyházzenei Kórustalálkozó zárónapján énekeltünk a kórussal. Fellépésünk nem sikerült valami fényesen, erőtlenek voltunk. Másnap volt a kóruspróbánk, karnagyunktól meg is kaptuk a fejmosást. Új (Boksay) darabokat tanultunk, s próba végén jött a feketeleves: Zsolt bejelentette, hogy a következő fellépésünkre, a nov. 13-i püspöki misére még felkészíti a csapatot, de a továbbiakban nem vállalja a kórus vezetését. El is hozta magával a jövendő utódját, Zsófit. Mivel Petrának 18-ra ütemezték a mandulája kivételét, Teri hétfőn Bp-re utazott vele, s ott maradt a hét végéig, aztán később megint egy hétre, egy kis pátyolgatásra és pépes kaják készítésére. Én ez alatt "nagy magányomban" ott Jancsiéknál tettem-vettem, meg a telkünkön dolgozgattam. S aztán a hó végére - a hosszú hétvégén - megint összejött a család, igaz, csak szűk két napra: Teri szülinapját ünnepeltük meg hétfő este. Ezt megelőzően Zitáék és Rékáék a Magas-Tátrában voltak egy baráti társasággal, onnan érkeztek a köszöntésre. Ezek miatt aztán a szokásos temetőjárás is későbbre tolódott: 3-án Nyíregyházára, Orosra, Kisvárdára mentünk, most hétfőn pedig a miskolci temetőket jártuk végig. 2011. október 04. Tegnap végre eljutottam oda, hogy a beígért rövid útibeszámolót a brácsi üdülésünkről közreadhatom. Ugyancsak fenn vannak már a képek is. És akkor az elmúlt napok történései: Kórustársunk - aki a miskolci ruszin önkormányzat elnökhelyettese - meghívta a Szitosz kórust, hogy 17-én, a "Görömbölyi Ősz 2011" három napos rendezvénysorozat keretében a pincesoron egy Ruszin pince-emlékhely avatásán énekeljünk. Az ünnepség és az utána következő vendéglátás nagyon családiassá tették ezt az eseményt. Az avatásról szóló hírek és a képek itt és itt láthatók. Másnap ugyancsak fellépésünk volt, a Búza téri székesegyházból görögkatolikus liturgiát közvetítettek, ezen énekeltünk. A szereplésünk elég jól sikerült, a szertartást ezen a linken nézhetitek meg. Október 1-re Debrecenbe hívták a kórust, egy görögkatolikus kórustalálkozóra. Fellépésünk számomra nem volt "egyenletesen jó minőségű", van még mit javítani a dolgokon. 2011. szeptember 16. Legutóbbi jelentkezésem óta eltelt másfél hónap, ez olyan uborkaszezon, vagy csak lustaság? Mindenesetre most megpróbálom bepótolni a hiányosságot. Réka és Zoli wolfenbütteli útjáról ígértem beszámolót (ami voltaképpen Zoli ígért). Nos ebből nem lett semmi sem az eredeti elképzelések szerint, mert egy ezzel kapcsolatos dolgot nem tudtak ott kint megcsinálni. Emiatt a beszámolók emailen jöttek, ha sikerül, összeöntöm és közzéteszem, persze csak az érintettek engedélyével! Kórustársunk, Veronika esküvőjére gyűlt össze kórusunk 13-án, természetesen énekelni. Előtte egy próbán megpróbáltuk berozsdásodott hangszálainkat aktivizálni, s ennek következtében (is) az éneklésünk nagyon szépre sikeredett, az érdekeltek különösen meg voltak velünk elégedve. Másnap pedig a templombúcsún énekeltünk, szintén nem rosszul. Ha augusztus, akkor családi találkozó. Most ezt János sógorom gyerekei, Attila és legfőképpen Áka és családja szervezték meg Győrújbaráton, 20-21-én. A helyszín egy ifjúsági tábor volt, jó adottságokkal és gyönyörű környezetben. Volt ott minden: a szokás szerint misével kezdtük a találkozót Győrben, majd a táborba hajtottunk, ahol nemsokára megebédelhettünk; a délutáni programban (elsősorban a gyerekek részére) fürdés, az elmaradhatatlan Seszták - Betolakodók focimeccs után vacsora, Dédi név- és szülinapi köszöntése, sok-sok beszélgetés, majd zene, éneklés, mely később a tábortűznél folytatódott, éjfél utánig. S utána kezdődött csak igazán a tánc, és a kareoke. A buli mintegy hajnali 4-ig tartott, s minthogy rajtunk kívül a tábornak nem volt vendége, csak magunkat zavarhattuk. Másnap délelőtt távoztunk azzal, hogy megint egy nagyon jó kis találkozón vagyunk túl - sajnos. A találkozóról szóló képeket itt találhatjátok. Már régen készültünk egy horvátországi - Brac szigeti - nyaralásra, erre szeptember 4-ével (vasárnap) kezdődően került sor, itt részt vett most többek között az egész családunk, igaz, Zita csak szerdától. Az útról egy rövid beszámolót írok majd, a képeimet pedig ide töltöttem fel. Az úton szereztünk tudomást arról, hogy Teri volt gimis osztálytársa, Legeza Ica hosszú szenvedés után meghalt. Temetése szerdán volt a Mindszenti Temetőben, sokan kísérték utolsó útjára. Ica nagyot alkotott, vaksága ellenére több, mint 3000 irodalmi műről készített nagyszerű recenziót, vagy készített hangoskönyvet. Teljesítményét olyan nagyságok is elismerték, mint Ungváry Tamás. Kórusunk egy 2012-ben tartandó kórustalálkozó megszervezésére nyújtott be pályázatot. Sajnos nem nyertünk, így bizonytalanná válhat a találkozó megszervezhetősége. Mindenesetre elkezdtük az újabb évadot. A műsorstruktúrában is változások várhatók, egyelőre csak annyi várható, hogy több magyar nyelvű, magyar szerzőjű darabot fogunk énekelni. 2011. augusztus 1. Egri Gabi barátunk 60. szülinapjára készültünk, a buli Csaba fiuk házában volt, 9-én. Elvileg ez házavatónak lett kikiáltva, s csak szűkebb körűnek, itt elvileg Gábor sütögetett volna, de ez csak a csali volt. Elég sok barát is összegyűlt a háziak mellé. Gábor azonban megneszelt valamit, s így nem lett teljes a meglepetés. De azért nagyon jó hangulatban telt el a szülinap. 15-én Erdélybe indultunk. Gyuri barátunknak és feleségének, Babinak 16-án érettségi találkozója volt 16-án, Csernátonban. Mi is készültünk már régen Erdélybe, így ezt a két dolgot összekötöttük. Az első nap már kicsit rosszul indult: Vállajnál közölték a rendőrök 1/2 11-kor, hogy román határzár miatt, amit leghamarabb 2-kor oldanak fel, menjünk inkább Vámospércs felé. Átjutva a határon azt mondták, nem érdemes útépítés miatt közvetlenül Zilahnak mennünk, emiatt visszamentünk Nagykárolyba. A kitérő közel 100 km. volt... Este Kézdivásárhelyre érkeztünk, Babi rokonaihoz, ott volt két éjszaka a szállásunk is. Másnap elvittük a közeli Csernátonba a találkozósokat, majd minket szállásadónk, Klárika körbevitt Kézdin, olyan dolgokat néztünk most meg, amiket korábban nem láttunk: múzeumokat, képtárat stb. Este aztán Gyuriékért mentünk. A találkozó színhelye Felsőcsernáton után, az Ikavár - ami tulajdonképpen egy őrtorony-maradvány - alatt volt, mi előbb felmentünk a várhoz, majd onnan le a házhoz. Mikor odaértünk, már szólt a cigányzene, a nótázás. A társaság nagyon marasztalt, de a szállásadónk miatt sem maradhattunk túl sokáig. Aztán ott Kézdin még beszélgettünk egy csomót. A következő nap, vasárnap indultunk tovább. Előbb a Csíkkozmáson misét hallgattunk, majd a csíksomlyói kegytemplomban egy a "Régizene fesztivál" keretében előadott orgona- és trombitakoncertbe csöppentünk be. Nagyon szép volt! Onnan már Karcfalvára mentünk, de előbb megebédeltünk a közeli (Csíkszentdomonkos melletti) Kárpátia panzióban - aminek itteni, magyarországi tulajdonosa van. Ha Karcfalva, akkor Macalik Ernő, hozzájuk mentünk be egy jót beszélgetni, no és a speciális fűszerkeverékéért. Utána szállásunkra mentünk a szomszédba: Antal Vidor állatorvos és felesége, Zsuzsa fogadott minket a vendégházukban. Bőséges vacsora, egy jó beszélgetés. Másnap, hétfőn egy ugyancsak bőséges reggelivel kezdtünk, majd meg akarták még mutatni a farmjukat, de már nem volt rá idő, s elindultunk haza. Megálltunk még Korondon, majd Bánffihunyadon is. Este fél 10 körül értünk haza. Ebben a hónapban Simon Öcsiék (Endre) Magyarországon voltak, 21-re összehoztunk egy találkozót Bicsi Jancsiékkal, ott náluk Varbón. Ez nagyon jól sikerült, késő estig maradtunk. A következő esemény Seszták Péter esküvője, ez Cegléden volt most szombaton, majd a közeli Csemőn, a Tamás-tanyán volt a lakodalom. Mi nem ott helyben laktunk, hanem egy onnan 3-4 km-re lévő vendégházban, az erdő szélén. A szállás teljesen korrekt, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki csendes környezetben szeretne pihenni. És eljött a hétfő, amikor Réka és Zoli reggel elindultak Wolfenbüttelbe. Szegényekre rájárt a rúd, az M0-áson, egy baleset miatt vesztegeltek egy csomót, majdnem felforrt a hűtővizük, végül is Budapesten keresztül voltak kénytelenek továbbmenni. Ezt most este 8 körül írom, de még nincs hírünk, mennyire közelítették meg az Észak-Csehországban lefoglalt szállásukat. Az útjukról Zoli folyamatosan fog tájékoztatni, ezt ígérte. 2011. június 24. A június, úgy tűnik, megint elég sok programot hozott számunkra. 9-én Nyíregyházára, majd onnan Budapestre utaztunk anyósommal, mert Timi és Ákos kislányát, Minkát 11-én keresztelték - természetesen a Fő utcai templomban. A keresztelést a püspök végezte, nagyon szép volt a szertartás. Utána egy közeli étterembe ment a csapat. Mi ezen a hétvégén egyedül voltunk Petránál, mert a lányok - fiústul - egy ismerősük meghívására Belgrádban voltak. A családban ezen a hétvégén másik keresztelő is volt, pünkösd vasárnap keresztelték Eszter és Gergő lányát, Annát is. Mint minden nagy ünnepen, a Szitosz most is énekelt a templomban pünkösd vasárnap, az új püspök első püspöki miséjén. A héten még egy fellépésünk volt, pénteken, a Háló közösség meghívására a selyemréti Szent István Közösségi Házban az új püspök tartott rövid előadást, s oda mentünk mi is. Ott egy alacsony (normál) menyezetű teremben énekeltünk, s szembesültünk azzal, hogy mennyire más egy ilyen teremben az akusztika, mint mondjuk egy tágas templomi térben. Ha június, akkor operafesztivál. Az idei fesztiválnak most csak a kísérőrendezvényeire mentünk, mint például az Egressy-Erkel zeneiskola napjára, vagy például a zárókoncertként szereplő Four Fathers koncertre. Mi még nem hallottuk élőben őket, könnyű, nyári műsor volt, tetszett, amit láttunk. Karnagyunk is végignézte, számára azonban ez egy "túl haknisra" sikeredett előadás volt, mint mondta, az együttesben sokkal több van attól, mint amit most nyújtottak. 20-án volt a Szitosz évadzáró "utolsó próbája", ami hagyományosan egy szalonnasütéssel kombinált összejövetel volt. Itt búcsúztattuk el a kórustól Marikát, aki máshová költözvén már nem lesz nálunk kórustag. És tegnap újabb koncert: a Miskolci Szimfónikus Zenekar évadzáró hangversenyére mentünk, itt most népszerű opera- és operettnyitányokat, betéteket hallhattunk tőlük. Nagy sikerű előadás volt! 2011. május 22. Hol is kezdjem? Hangversenyek, kórus-szereplés után egy kis színház szerdán, 11-én. De nem előadáson, hanem az önkormányzat egy ünnepi közgyűlésén voltunk. És az apropó: Réka férje, Zoli Miskolc város nívódíját vehette át itt, Zoliról (is) megjelent egy cikk a város lapjában. Magáról a díj átadásáról pedig itt van egy videó is. Sajnos Réka lebetegedett, így nem tudott jelen lenni az eseményen. Ugyancsak nívódíjat vehetett át a Szitosz karnagya is. A volt kollégáim meghívtak a Balatonra, egy kis vidám hétvégére, péntek délután indultunk, vasárnap érkeztünk. Szombaton vitorláztunk is egyet, elég sokat kormányozhattam a hajót, amivel jó páran kimentünk, nagyon élveztem. Még soha nem vezettem ilyen nagy hajót: ez egy Balaton 50-es típus volt. Kedden anyósomért mentünk, majd Budapestre vele: másnapra megbeszéltük Timiékkel, hogy megnézzük a babájukat. Anyósom nagyon jó erőben volt, jól felment hozzájuk - gyalog - az igen magas harmadik emeletre. Minka baba egy nagyon szép, nagyon aranyos baba, sokat elnézegettem... Zitánál a gázboylerét próbáltam javítani - sikerrel - , Petránál meg, aki szerda este érkezett meg egy konferenciáról Szentpétervárról, polcot raktunk fel a falra, szóval csuda hasznosak is voltunk :-) Csütörtökön hazajöttünk, mert péntekre várt egy másik munka. Itt ezerrel ment a készülődés a szombati püspökszentelésre, mi elvállaltuk, hogy B. Jancsiék teherkocsijával 700 széket viszünk a helyszínre, vagyis a Búza téri templomot övező részre. Ugyanis a templom maga nem túl nagy, a papok és a népes rokonság telítette is, ezért kint nagy kivetítőkön lehetett az eseményeket követni. A nagy esemény, az első miskolci püspök felszentelése tegnap volt. Teri is részt vett némileg a szervezésben, az ő egyházközségükre nagy feladat hárult ezzel kapcsolatban, de mások is jelentős segítséget nyújtottak ebben, én magam pedig az elhozott székeket vittem vissza még szombat délután a Jancsiék kocsijával. El is fáradtam alaposan. Ma reggel liturgián énekeltünk, délután meg egy jótékonysági gyerekhangversenyre mentünk. Az első blokkban mozgás- és egyebekben sérült gyerekek adtak elő zeneszámokat. Belegondoltam, hogy milyen áldozatos lehet a zeneterápiát művelő, felkészítő zenepedagógusok munkája. A második blokkban a helyi zeneiskolák növendékei adtak elő nagyon ügyesen darabokat. 2011. május 8. A múlt hétvégén kezdődött az I. Miskolci Bach-hét rendezvénysorozata, melyet Flach Antal, egy nagyon lelkes fiatal csembalóművész szervezett. Ennek keretén belül voltak orgona-, vonós- és egyéb hangversenyek, maga Flach Antal is tartott egy kurzust brácsa- és csellószakos hallgatóknak. Mi szerdán a Deszka-templomba mentünk orgonahangversenyre, ahol a város művészei (Mátyus Gabriella, Varga László, Sztahura Ágnes és Szabó Balázs) léptek fel és beszéltek első Bach-élményeikről. Csütörtökön az orthodox templomban hallgattuk meg a zenei szakközépiskola és az egyetem zeneszakos hallgatóinak hangversenyét. Pénteken délután jazzmuzsikusoktól Bach-átiratokat hallgatam (volna, mert az előadott művek nagyobb része nem az volt), az igaz, hogy nagyon jól játszottak. Este pedig egy különlegességben volt részünk: záróeseményként egy Bach-korabeli istentiszteleten vehettünk részt a belvárosi evangélikus templomban. Persze csak egy keresztmetszetét hallhattuk az akkori zenei résznek, mert mint hallottuk, egy akkori istentisztelet 3-4 órát is tartott, mert tele volt Bach műveivel. A Miskolci Filharmonikusok és az egyetem zeneszakos hallgatóiból alakult zenekart és két kórust is Flach Antal vezényelt, az orgonán Szabó Balázs orgonaművész játszott. Felemelő élmény volt! Szombaton délelőtt megérkezett Petra és Zita, egy házi próbálás, ebéd, próba a Szitosszal, majd irány Újtikos. Ott aztán kiderült, a fiatal vőlegény, a násznép egy része, de maga a vőfély is Zita ismerősei: iskolatársak voltak a jezsuban. A szereplés maga igen jól sikerült, a többszöri együttpróbálás meghozta a gyümölcsét. Petra nagyon ügyesen vezényelt, a kórus teljesítményével pedig mindenki meg volt elégedve. 2011. május 1. Előzőleg írtam a varbói WC-ről, de rosszul, ugyanis az nem WC, hanem tök egyszerű budi! S (nagy)csütörtökön délelőtt fel is állítottuk vőmmel (a terep előzőleg már rendezve lett), s így nem volt akadálya a következő vasárnap tartandó "budiavató buli"-nak. Terivel mi is oda mentünk, de este már csak a fiatalság maradt ott szalonnát sütni. Másnap reggel jöttek be Miskolcra, Réka a Szitosszal énekelni a Húsvét hétfői reggeli misén, Petra és Zita meghallgatni azt és az utána való énekkaros locsolkódáson beszélni a karnagyunkkal. Ugyanis már tavaly novemberben az énekkar elígérkezett egy esküvőre énekelni, de karnagyunknak kórusfesztiválon kell akkor Egerben lennie, s végül Petra vállalta, hogy elvezényli a csapatot, Réka átigazol erre az esetre az altba és Zitával együtt éneklik a szólamot. Konkrét összepróbálás ma délelőtt volt, s meglepően jól sikerült, Petra nagyon ügyi volt, s a kórus is jól vette az instrukciókat. Hétfőn az új alaptörvény tiszteletére rendezett hangversenyen vettünk részt, majd szerdán is egy hangversenyre mentünk, ez utóbbin a Miskolci Szimfonikusok mellett a Miskolci Bartók Kórus és az Aschaffenburgi Oratorienchor szerepeltek, nagy sikerrel. 2011. április 17. Az első "gépi kottaírásom" jól sikerült: a kórus élesben próbálta ki a legutóbbi próbán, és elmondták, hogy mennyivel jobb volt - most már szöveggel - énekelni a darabot. Ugyan kis baki volt még benne (egy pianó-jel három ütemmel elcsúszva került bele ill. egy helyen néhány szótag eltolódott), de ezeket helyben tudtuk javítani. Örülök, hogy segíthettem! Egy jó hete egyetemi évfolyamtalálkozónk volt, a 40 éves! Összejöttünk vagy jó hatvanan, a leggyakrabban az hangzott el, hogy "várj csak, te vagy a .... bocs, de nem emlékszem pontosan...", vagy ilyesmik. Jó volt hosszú idő után találkozni velük, csak az idő volt a kevés a beszélgetésekre. Legközelebb két év múlva találkozunk, azt határoztuk el. Az erkélyünk virágvályúja a föld alatt már jó régen nem volt szigetelve, ezt pótoltuk. Jó is volt, kiderült, hogy sok helyen a gyökerek behatoltak a szigetelés alá is. Nagy munkát jelentett, két-három köbméter földet és kavicsot kellett megmozgatni, több rétegben szigetelni. Emiatt is - mivel az esőmentes időszakot jól ki kellett használni - kevesebb idő jutott a varbói WC készítésére, így az főleg Zoli és édesapja, Dani, valamint Réka munkája lett. De elkészült, ki is vitték a helyszínre, a jövő héten állítjuk fel. A Rékáék által talált és ideiglenesen befogadott kiskutya is gazdára lelt. No nem az eredetileg elképzelt hölgynél, aki - talán egy félreértés miatt - nem jelentkezett, hanem egy, a Miskolci Egyetemen tanuló, de Bp.-en élő lány, ő ma délután el is vitte. S ígéretet tett, hogy majd időnként visszahozza látogatóba... 2011. április 1. Csütörtökön, 24-én délután kivonultunk Varbóra, a szőlőbe. Ugyanis B. Jancsi már régebben ígérte Zoliéknak, hogy valakit kivisz, aki megtanítja őket metszeni. Már kint voltak, mikor megérkeztünk, Jancsi egy régi munkatársa volt a tanítómester. Réka, Zoli és én lettünk a tanítványok, s gyorsan tanultunk :-) (a befejezés a következő héten volt, ekkor Zoli szülei segítettek be nekik). Utána meglátogattuk Jancsiék pincéjét. Nagyon hangulatos helyen van! Kófic sajnos megvágta valamivel a lábát, s ez csak este, otthon derült ki, másnap el is kellett orvoshoz vinni. Csúnya nagy vágás volt, s mind a mai napig be van kötve (persze ehhez hozzájárulhatott az is, hogy kint mind a két kutya gödröket kapart). 27.-re Petráék meghívtak egy koncertjükre, melyben most kizárólag egy kortárs zeneszerző (Orbán György) darabjait énekelték. Ott volt a zeneszerző is, láthatólag nagyon tetszett neki (is) az előadás. Az egyik előadott mű pedig ősbemutató volt! Utána Ákos öcsémmel és feleségével beültünk vacsorázni és egy jót beszélgetni egy közeli kisvendéglőbe. Nagy fába vágtam a fejszémet: van ugyanis egy olyan kottánk a Szitoszban, melynek szövege és hangjegyei is nehezen olvashatók, mondta is az egyik kórustag, mikor rosszul énekelt: beleénekelte a piszkot is :-). Korábban nem sikerül a szöveg nyomára bukkanni, én azonban találtam valamit, ami révén megfejthető volt a kotta szövege. A megfejtést aztán elvittem a próbára, és dícséretet is kaptam a vezetőnktől, hogy teljesen korrekt. Akkor határoztam el, hogy "hangjegyileg" is rendbeteszem, egy internetes program segítségével, amivel még csak most ismerkedek, de haladok előre! (ez nem áprilisi tréfa!) A kicsi kutya, Bundás tegnap átesett az ivartalanítás procedúráján, s hamarosan új gazdája is lesz: Zoli nővérének barátnője viszi a Dunántúlra, kertes házukba. 2011. március 19. A Rékáéknál lévő kicsi kutya állandó meglepetéseket okoz. Néhány napja Réka azt írta, hogy Bundás befészkelte magát a Kófic kosarába, amit az csak eltűr. Ezt az állapotot tükrözi az alábbi kép is: Nos, két nap múlva a következő levelet kaptam Rékától: "Azt hiszem, van még mit tanulnom a kutyák egymás közti kommunikációjáról. Bundásnak, hiába van saját kibélelt doboza, Kófic kosara kell. Elegem lett a terrorból, hogy szegény Kóficnak nincs nyugalma, odamentem, kiraktam Bundást. Visszamászott. Másodszori kirakási próbálkozásomra már sikítozva kapálózott, és rácsapta kis éles fogait az ujjaimra. Nem mondom, hogy nem fájt. Elegem lett a törpeterroristából, harmadszorra már kiborítottam a kosárból. Meglepő esemény történt: Kófichoz szaladt védelemért, összedugták az orrukat. Aztán az imént újra kimentem: Bundás ismét a Kófic kosarában terpeszkedik - és Kófic most először elfoglalta Bundás dobozát! Mit kéne tennem...? Eddig azon a meggyőződésen voltam, hogy nekem kell Kóficot megvédenem a kis lüke zaklatásaitól. Na de lehet, hogy ezek valójában jóban vannak...???" 2011. március 15. Volt katonatársam, évfolyamtársam, internetes levelezőpartnerem írta vagy egy hónapja, hogy most egy darabig ne keressük, majd jelentkezik, ha jobb erőre kap. Már korábban is volt ilyen, s Ő utána folytatta a birtokában lévő sok érdekes anyag küldését. Aztán másfél hét múlva látni véltem a nevét a feladók között, mondtam is magamban, hogy na rendben van. De csak a felesége volt, aki Géza haláláról értesítette a barátait, ismerőseit. Nagyon letört a dolog... Az elmúlt héten temették, Isten nyugosztalja. Nagy változások voltak az elmúlt napokban az itteni görögkatolikusság háza tájékán: új címzetes (?) segéd(?)püspököt neveztek ki, a Miskolci Apostoli Exarchátus területét kiterjesztették az egész Borsod megyére, a központ Miskolc lett, s a püspöki templom (székesegyház) pedig a Búza téri templom. S így a Szitosz is székesegyházi kórus... Mondta is karnagyunk a próbán: no akkor most este tízig próbálunk :-)) . Rékáék megszaporodtak: ideiglenes jelleggel befogadtak egy kis kutyát (kb. nyolc hónapos, terrierféle), mely kint az egyetemen kóborolt. Elvitték orvoshoz, elkezdték tanítgatni, s elkezdtek neki gazdit keresni, egyelőre nem sok sikerrel. Pedig nagyon értelmes, játékos kis kutya a Bundás. Vele kapcsolatos a következő sztori: elvitték egy közeli füves területre, ahol már korábban is jártak, s itt el is engedhették. Más kutyákkal is járnak oda, egyfajta kutyafuttató volt ez a rész. Az egyik kutyás társuk is megjelent ott a két agarával, melyek annyira megijesztették s megkergették a kiskutyát, hogy az mint a golyó, életét mentve kiszaladt a területről az útra, s - mint később kiderült - elbújt egy kocsi alatt, Zolinak kellett onnan kihúznia. Az agarak nem fogadtak szót a gazdájuknak, nem tudta az visszaparancsolni őket. Nagy volt az ijedelem, szerencsére a kiskutya, bár még néhány percig remegett, hamarosan túltette magát a dolgon. Ma elmentünk a koszorúzási ünnepség két helyszínére, ezt követően pedig a Szent István térre, ahol egy huszártábor is berendezkedett, a gyerekek felülhettek a nyeregbe; mesterségek (kovács, kosárfonó, fazekas, csuhé-baba készítő, teknővájó stb.) sátrainál lehetett nézelődni, azt kipróbálni. Volt egy népi együttes is, táncbemutatóval, bogrács- és szelethús- főzés-sütés, szóval vidám kis forgatag. S az volt a jó ötlet, hogy a koszorúzási helyszínek közelében rendezték meg, így az emberek nem széledtek szét, hanem aktívan részt vettek a dolgokban. Nagyon tetszett... 2011. február 17. Közel három napig nálunk vendégeskedett Réka kutyájukkal, Kóficcal, aki mindent megtett annak érdekében, hogy minél több jó falatot, de legalább egy kis vakargatást kaphasson. Erről jut eszembe vele kapcsolatban egy aranyos kis történet, Réka írta le néhány napja: "Tegnap este lefekvés előtt Zoli kivitte Kóficot egy rövid egészségügyi sétára. Majd hazatérve levetkőzött, ágyba feküdt. Én is erre készültem, és lámpaoltogatás közben keresni kezdtem a kutyát, aki ilyenkor már be szokott vackolni a hálószobába, most azonban sehol sem volt. Minden szokott helyét megnéztem, minden szobában hívogattam, de nem került elő. Egyre furcsább volt a dolog, és Zoliban ébredt fel a gyanú, hogy esetleg kint felejtette a lépcsőházban Kóficot. Hihetetlen volt, de végül már ezt is számításba kellett venni. Kinyitottam az ajtót, ami mögött ott ült csöndben a kutya, és ajtónyitás után elképesztő örömmel sprintelt be a lakásba. Mintha egy napja nem láttuk volna egymást, úgy örvendezett, majd Zolihoz szaladt, be a hálóba, és őt is borzasztó lelkesen üdvözölte. Annyira megható volt, ilyet csak a kutyák tudnak: a viszontlátásnak örül, és nem mérges rád, holott kitoltál vele. :-)" 2011. február 11. Február 1-én egy előadáson vettem részt: a Mindentudás Egyeteme itt Miskolcon, az Egyetemen vette fel egyik előadását, Hartai Éva egyetemi docens tartotta ásványkincseink mai és jövőbeni helyzetéről. Az előadást valamikor márciusban fogják a televízióban sugározni. Teri és azon középiskolás osztálytársai, akikkel gyakrabban is találkozik, elhatározták a múltkor, hogy legközelebbre egy lánybulit terveznek. Nos, több időpont változtatás után ez is eljött, Teri most hétfőn felvette Gyöngyösön és Gödöllőn kettejüket és irány Dörgicse három napra. Addig sem voltam azonban ellátatlan, előre megfőzött nekem. Én addig itthon elintéztem néhány olyan kisebb dolgot, ami korábbról elmaradt, aztán Budapestre utaztam. Szerdán ott találkoztam Terivel, hogy végre Zita TV-je ügyére pontot tegyünk. A múlt héten ugyanis - minthogy alkatrészhiány miatt nem volt a TV javítható - kiadták a csereutalványt, az Auchan pedig rögtön visszaadta a vételárat. Akkor határoztuk el, hogy egy másfajta TV-t fog ehelyett kapni, s ezt el is intéztük szerdán. Remélem, ezzel sokkal nagyobb szerencséje lesz. Teri sajnos megfázott az elmúlt napokban, emiatt aztán el sem jött arra a hangversenyre, ami csütörtökön volt a Művészetek Házában. Ez a Miskolci Szimfónikusok és a miskolci zeneművészeti főiskolások közös Liszt-hangversenye volt. A zenekarban párosan egymás mellett ült egy tapasztaltabb zenész és egy főiskolás. A zongoránál pedig Oravecz György ült. A hangverseny nagyon jó volt, hatalmas vastapsot kaptak a végén. 2011. január 27. Az elmúlt három hétben sem szűkölködtünk programokban. Laci sógoromék 15-én tartották aranylakodalmukat, ezt a gyerekeik szervezték meg, nagyon jól. Az esemény vidám hangulatát azzal is növeltem, hogy a széket, amin ültem, hátul nagyterpeszre kényszerítettem, így aztán egy pillanat alatt a földre kerültem (persze, semmi bajom sem lett) :-))). Az utána következő héten kedden fúvóskoncertre mentünk, a Miskolci Galériában tartotta telt ház előtt az Erkel Ferenc Fúvóskvintett. Nagy siker volt, hatalmas tapsot kaptak. Ott voltak még Rékáék (az együttes vezetője egyébként Zoli trombitatanára), és a nászomék is, együtt beültünk utána a Míves Kávézóba (ugye mondtam, hogy ide visszatérünk :-) ) Ez a hét volt az ökumenikus imahét, a belvárosi gyülekezetek egy körben tartották istentiszteleteiket. Ennek keretén belül a mi kórusunk csütörtökön a Búza téri templomban énekelt egy szertartáson, nem is rosszul, úgy gondolom. Réka - minthogy még csak egy próbán volt az elhatározása óta - olyan sokat gyakorolt otthon, hogy zeneiskolai növendék korából az egyik karnagya, Bartáné Hajnalka módszerét kellett elővennie: cukros kikevert tojássárgáját evett berekedése ellen. Pénteken a Deszkatemplomba mentünk istentiszteletre. Szombatra meghívást kaptunk Rékáéktól a varbói présházukba (lásd az alanti képet) egy kis Vince-napi vesszővágásra. A képről először azt hittem, hogy légifotó, de kiderült, hogy a szemközti dombról készült. Egybesült fasírttal, melegen tartott forralt borral készültünk, de minden résztvevő hozott valami enni-innivalót. A nagyon jól sikerült összejövetelen 14-en voltunk, a kis présházba be sem fértünk egyszerre. Hétfőn Réka tartott előadást a Petőfi Sándor Könyvtárban, oda mentünk délután. Még nem tartott ilyen hallgatóság (emeltszintű érettségi előtt állók és nyugdíjas érdeklődők) előtt előadást, emiatt izgult is, de nem volt miért: az előadás hangvételét nagyon jól eltalálta, s a hallgatók sok minden újat is megtudhattak Dayka Gáborról. Zita TV-jét máig sem csinálták meg, kíváncsi vagyok, mikor kerül erre sor. Szegény, még nem is élvezhette az ajándékát egy kicsit sem! 2011. január 4. Nálunk karácsony előtt mindig sok teendő van. Nem az ajándékok vásárlására gondolok, hanem arra, hogy a gyerekek itthon lesznek, s emiatt van a nagy készülődés. No és mivel anyósom nem jött hozzánk, hát mi mentünk 24-én hozzá, délelőtt. S csak azután jött meg hozzánk a jézuska. Szokás szerint Rékáék már külön ünnepeltek, így mi Szenteste négyen voltunk. Az ajándékok sora szokás szerint gazdag volt, csak néhányat említve: Zita TV-t kapott többünktől (de mindjárt ünnepek után szervízbe kellett vinni - nem jó ómen a jövőre nézve); Teri botmixert, Petra szintén - kezd egyre inkább konyhatündérré válni; kaptunk egy kutyás antológiát is, melyben menhelyes kutyák történetei voltak, többek között Kóficé is, Réka tollából; én kaptam egy Ezermester előfizetést, ezt egy, a következő képen látható "tematikus különszám-címlappal" adták tudtomra: S ez csak ízelítő volt... A karácsonyi ünnepek jól teltek, Réka és Zoli 25-én voltak nálunk Kóficcal együtt, 26-án kisebb kirándulást tettünk Varbóra. Csodálatos volt a téli táj, néhány képet láthattok is itt erről. 27-én Petra és Zita visszautaztak Bp-re, majd Zita visszajött a bécsi barátnőjével, Marionnal, akivel a szilveszter éjszakát a Bükkben, Kurtabércen töltötték, jezsusok társaságában. Az ünnepek alatt a Szitosz több alkalommal is énekelt, 26-án és 31-én, szertartáson, majd tegnap az év első próbáján találkoztunk. Meglepődve láttam, hogy van egy új kórustagunk. No és én sem egyedül mentem: Zita (aki most néhány napig szabin van itthon) mondta, hogy megnézné egy próbánkat. Később Réka (aki most intenzív németórákat vesz Zitától) ezt hallván maga is jelezte, hogy ő is szívesen eljönne. Így most hárman mentünk. A próbán az új év tiszteletére pezsgőt bontottunk, s egy rettenetesen jó hangulatú próba vette kezdetét. Zita és Réka is beszálltak az éneklésbe, a próba végén Réka szólt a kórusvezetőnknek, hogy ő is szívesen járna a kórusba. Ma olyan helyre mentünk el este, ahol még nem voltunk: a Míves Kávézóba, mely a Sötétkapu mellett található. Rékáék már többször is voltak ott, most csak Réka jött el Kóficcal (a kutya is bejöhetett), Zoli nem, mert a holnaputáni vizsgájára készült gőzerővel, s Zita. Maga a kávézó egy kis helyiség csupán, néhány kis asztallal, sötét menyezettel és falakkal, a falakon és azok mellett egy csomó fénykép, régi tárgy, könyv, a hangszóróból a régi időket idéző, néha dzsesszes zene szól. A tulajdonos e térben keveri-készíti különleges kávéit, forró csokijait. Nagyon egyedi, ma már máshol nemigen érezhető miliője van a helynek, azt hiszem, máskor is el fogunk oda látogatni. 2010. december 19. Már régóta készültünk a színházba, hogy megnézzük az Amadeus-t, s erre végül 7-én, kedden kerítettünk sort. Mindkettőnknek nagyon tetszett a darab, az általam az utóbbi időben látott darabok közül a talán legjobbanan. Nagyon tetszett például, hogy 30-40 év különbséget egy köpeny és egy sapka/paróka cseréjével ill egy tolószékbe üléssel tudott a főszereplő egyik pillanatról a másikra hitelesen áthidalni. Pénteken egy szabolcsi kirándulást követően Budapestre kocsiztunk, szombaton a Vörösmarty téri karácsony vásárba mentünk, majd ezt követően a Mária utcai jezsuita templomba, ahol a Vasas Kamarakórus tartotta a hagyományos adventi koncertjét. Nagyon szépen énekeltek. Néhány barátomat hívtam is rá, de csak későn, így nem találkozhattunk. Másnap aztán elmentünk a Millenáris parkba, itt egy művészeti (design) kiállítás és vásár volt; vásároltunk egy-két dolgot, ebéd után aztán hazajöttünk. E héten többször is kilátogattunk a miskolci karácsonyi vásárra. Szombat délelőttre redőnyjavítás jutott, este pedig Rékáékkal és Zoli szüleivel beültünk az Avasi sörházba. Már sok jót hallottunk a helyről korábban, többek között Zoliéktól is. Nem is csalódtunk, mind a mennyiség, mind a minőség, mind a kiszolgálás tekintetében, de az áraik is megfizethetőek. Mondtuk is, hogy ide el kell máskor is jönni... Ma délutánra azt terveztük, hogy a hideg ellenére elmegyünk a nagy adventi koszorú utolsó gyertyájának a meggyújtására, a Szent István térre. Akkor telefonáltak S. Attiláék, hogy eljönnének hozzánk, így otthon maradtunk. Meg is érkezett családostul, s nagyon jót beszélgettünk. 2010. november 13. Megtáltosodtam, vagy mi a szösz? Ilyen sűrűn írni... De ennek is megvan az oka. Írtam, hogy szombaton megyünk énekelni Eperjesre. De a hétvégére a lányok is mondták, hogy jönnek haza, egyszerre két szülinapot és egy névnapot kellene ünnepelnünk. Most mi legyen? Mi - a kórus plusz néhány családtag - reggel indultunk egy kisbusszal Eperjesre, ahol a görögkatolikus püspökség magyarul is beszélő parókusa, Székely Gábor atya fogadott, s aztán egész nap is ő kalauzolt bennünket. Amire pedig mentünk, az a keleti szertartású egyházi énekek nemzetközi fesztiválja, s a helyszín az eperjesi görögkatolikus Szt. János püspöki katedrális volt. A nemzetköziséget mi és egy ukrán kórus adtuk, a többiek Szlovákiából jöttek. S eljött az egész családom, nem kevés eltévedés okozta, hogy - bár a műsor maga is csúszással kezdődött - az első fellépőt nem hallották. Mi a szünet után következtünk, de addigra már jelentős, mintegy órás volt a csúszás. Mindenesetre a fellépésünk a vártnál jobban sikerült, köszönhető ez nagyban karnagyunknak, aki nem hagyta, hogy a többi fellépőt hallva a kishitűség legyen úrrá rajtunk. A műsorunk 19 perces lett, s remélem hamarosan megnézhető lesz videón itt. Nos, azt találta ki a család, hogy két legyet ütnek egy csapásra: már úgyis régen meg akartak hallgatni minket, hát eljönnek és meghallgatnak, utána viszont én cstlakozom hozzájuk és ott - Petra meghívására - elmegyünk egy étterembe vacsorázni, mert ezen a hétvégén két szülinapot (Teri, Zita) is és egy névnapot (Réka) ünnepelni jöttek haza. A vacsora miatt aztán én már nem hallgattam meg a műsor utánunk következő fellépőit. Az utolsó fellépő a korábban említett ukrán kórus volt, hallomásból tudom, hogy fantasztikus műsort produkáltak. Ha sikerül, egy-két számukat felteszem a netre is :-). Ma tudtam meg, hogy az egész műsor végén dícséretet kaptunk a püspöktől, aki külön kiemelte azt, hogy bár a nyelvünk nem szláv, mi mégis szép kiejtéssel énekeltük a szláv szövegű dalokat. Vacsora után aztán hazamentünk, és az ajándékok átadása már otthon történt meg. 2010. november 10. Az elmúlt másfél hetünk is mozgalmas volt. Kedden - terv szerint - elmentünk Hollóházára, Terka néni sírjához úgy, hogy előbb Nyíregyházán felvettük anyósomat. Már korábban is azt hallottuk, hogy Jancsiék szép síremléket csináltattak szüleik sírjára. Hát a látvány fantasztikus volt! A síron egy hosszúkás, nagy gránittömb feküdt, a maga nyers formájában. A tömb körül néhány kövirózsa, magán a kövön is, annak egy-két gödrében elhelyezve. A gránit a "fejfa felőli" végében kb 45 fokban síkba van csiszolva, erre a csiszolt felületre kerültek a feliratok. Az ilyentájt megszokott virágok e felület elé kerültek. A sír a maga egyszerűségével úgy tetszett, hogy nem állom meg, hogy egy - bár csak gyenge minőségű, mobillal készített - képet illusztrációként ide ne tegyek. A temetőlátogatás után át akartunk menni Szlovákiába, Szkárosra egy kis szomszédolásra, de az utat éppen építették (korábban voltunk már ezen, de nagyon rossz minőségű volt), így aztán erről lemondtunk. Anyósom felvetette, helyette menjünk át Borsiba, látogassuk meg Hajdú Jenőéket. Hát ez a találkozó is csodás lett. Otthon voltak, s Jenő, mikor anyósomat meglátta, majdnem elsírta magát, s azt hajtogatta, nem merte remélni, hogy még az életében fog vele találkozni. Beinvitáltak bennünket, s jót beszélgettünk, többek között Jenő új könyvéről. Megtudtam, hogy korábban már kiadták három könyvét, s ez a készülő lesz a negyedik. Kaptam is tőle ajándékba kettőt a korábbiakból. A könyvek - mivel is foglalkozhatnának egyébként mással - :-))), mind II. Rákóczi Ferenc szülőhelyével ill a Rákóczi családdal foglalkoznak. (Akik nem tudnák, Jenő a II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság elnöke...) Szombaton megint elmentünk Nyíregyházára, ekkor volt Imi sógorom elkészült sírkövének a megszentelése, utána anyósomhoz mentünk Marival és Imi családjával együtt. Egy kis ebéd után nagyon kellemes beszélgetés alakult ki. Vasárnap sétálni mentünk a Bükkbe, visszafelé pedig néhány palack vizet vettünk a már rendeződött Levete forrásból. (Maga a forrás azonban még mindig csak nehezen közelíthető meg.) Hétfőn este pedig kóruspróbára mentem, készülünk Eperjesre, ahol most szombaton fogunk fellépni. 2010. november 1. A szüretelős szombatot követetően a rendelkezésünkre álló piros (otelló?) szőlő egy részéből rostos gyümölcslevet készítettünk gyümölcscentrifuga segítségével, nagyon érdekes, már-már pépbe hajló állaga lett, de nagyon ízlett. Aztán Rékáéktól is kaptunk mustot, mind a fehér, mind a piros szőlőből préseltek. A miskolci KDNP és a KÉSZ meghívására Miskolcra jött Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár, egy vele folytatott beszélgetést hallgattunk meg 21-én. És elkezdtük az őszi temetőjárást, kezdve a miskolciakkal. 23-án Parádra utaztunk, egy kis szűkebb körű osztálytalálkozóra, a háziakon és rajtunk kívül eljött még Teri három osztálytársa, "oldalkocsistól". Vasárnap délután aztán továbbutaztunk Budapestre, itt meghallgattuk a Vass Lajos kórus és a Vass Lajos Kamarakórus közös koncertjét. Nagyon tetszettek, s nem csak nekem! Petra sajnos nem tudott torokfájása miatt énekelni, így a zongorakísérő mellett hasznosította magát - mint lapozó. A programot korábban elküldtem több helyre is, ennek köszönhetően találkoztam ott Ákos öcsémmel meg Farkas Pista barátommal és feleségével. Hétfőn Petránál és Zitánál is dolgoztunk egy keveset, majd a budapesti sírokat látogattuk meg. Kedden újabb kis munkák jöttek, hazafelé menet Vácszentlászlóra mentünk, Éva és Anti ugyanis nyár óta ott laknak. Itt építkeztek, most lakják be a házat, egyelőre még viszonylag sok a ki nem pakolt doboz, de már látják a fényt az alagút végén :-)! Szerdán Nyíregyházára mentünk, anyósommal és Laci sógoromékkal együtt látogattuk meg a helyi, az orosi és a kisvárdai sírokat. Majd csütörtökön megint kiköltöztünk Varbóra Bicsi Jancsiékhoz, kutyafelügyelet céljából. Szombaton aztán ott gyűlt össze a család este. Aztán vasárnap megérkezett Miskolcra Petra pesti barárnője is, együtt tettek egy varbói kirándulást, megnézve a telkünket, Rékáék szőlőjét, Jancsiék házát és birtokát is. Ma aztán mindenki elment, Jancsiék is hazajöttek, így aztán most megint csendes lett a ház... 2010. október 18. Újfent elég sokára fogtam tollat, azaz hogy billentyűzetet... Addig vártam a megírásra érdemes dolgokra, míg csőstül megérkeztek. Kezdem azzal, a Balogh családnak volt négy főre üdülési lehetősége Hajdúszoboszlón, de csak ketten mentek, ezért aztán elhívtak minket is egy kis "áztatásra". Sajnos csak fele időre tudtunk menni, de ez is nagyon jól esett. A szállás az Apolló hotelben volt, fürödni, magunkat kezelteni a szomszédos Béke gyógyfürdőbe és -szállóba mentünk. Az ebédünket pedig a közeli Al Hamra vendéglőben fogyasztottuk el. Nagyi szülinapján én nem fotóztam, viszont megtette ezt helyettem Tálas Tamás. Megegyeztem vele, hogy egy válogatást felteszek az internetre, van ott tárhelyem. Nos a múlt héten aztán megkaptam a CD-re írt képeket, de nem volt időm átnézni, remélem, egy-két napon belül megcsinálhatom, majd jelzem, ha már fenn vannak. Az elmúlt héten csütörtökön kezdődött a Veczán Pál XVII. egyházzenei kórustalálkozó, mely négy napon keresztül tartott itt Miskolcon. Mi (a Szitosz) is beneveztünk, pénteken léptünk fel a Búza téri gör. kat. templomban. Elég jól szerepeltünk (legalábbis többen ezt állították), az első szám kicsit nehezen indult, de a többi elég jól sikerült, a második számra vastapsot is kaptunk. Szombaton szüreten voltunk, Réka és Zoli varbói szőlőjét szedtük. Elvittük magunkkal a szomszédból Marika nénit és fiát, Istvánt, nagyon élvezték a szedést. De megjött Bicsi Jancsi is egy vendéggyerekkel, ők is szedtek. A kis traktorukkal tudtuk később a leszedett 5-6 mázsa szőlőt a hegyről könnyen levinni. Ott volt még Zoliék két barátja feleségestül, gyerekestül, no meg a család... Kora délutánra végeztünk is. Vasárnap délelőtt a Szitosznak újabb fellépése volt a Búza téren: Fülöp püspök szentelte pappá az ide kinevezett diakónust, Martinek Zsoltot (aki kórustársunk is), ezen a szertartáson szolgáltunk. Délután pedig elmentünk a kórustalálkozó zárókoncertjére, ahol hallottunk néhány fantasztikus produkciót is (pl. nekünk nagyon tetszettek a a Cantus Firmus énekkar, a Mindszenti templom énnekkara, a mezőkövesdi Szent László Kamarakórus vagy a szirmai református gyülekezet énekkara egyes darabjai). 2010. szeptember 29. Zoli hazajött az USA-ból s nekiállt dolgozni, meg a mintegy 900 képet rendszerezni. Aztán készített egy összeállítást ezekből, melyet aztán megmutogatott nekünk és a szüleinek is. Hát csodálatos helyeken járt, fantasztikus élményben volt része a két hét kintlét alatt. Mi kaptunk egy, a szerző által dedikált könyvet Boulderről, nagyon szép kiállítású és érdekes. A szerző (és fotográfus) Mike Barton, az előszót egy hajdani olimpikon, Boulder szülötte és lakója, Frank Shorter írta. Zoli képeit itt láthatjátok . Jelentkeztünk a Ceragem országos fesztiváljára, melyet Budapesten, a káposztásmegyeri (?) jégcsarnokban tartottak 25-én, mintegy 3000-3500 résztvevővel. Hát nem voltam mindennel megelégedve. De szerepelt ott egy koreai tradicionális dobegyüttes, Európában most voltak először. Fantasztikus műsoruk volt, kár, hogy sokan beletapsoltak a műsorba :-(. Utána ottmaradtunk Budapesten, a lányoknál volt egy-két megjavítandó-megszerelendő apróság. Vasárnap Zita adott ebédet, valami különlegeset készítettek együtt Terivel (csirke lime-os ízesítéssel és csirke mézes-szezámmagosan sütve). A héten többek között zakuszkát készítettünk kétféle (padlizsános és babos) változatban. Én a darálás nehéz munkáját végeztem (robotgéppel) :-). Nagyon fínom lett, úgyhogy egy újabb adagot készítünk egy-két napon belül, mert gyorsan fog fogyni! 2010. szeptember 5. Anyósom 95. szülinapjára készülve, azt szervezve teltek a napok, míg aztán eljött a szeptember 4. is: Máriapócson gyűlt össze a család a köszöntésre. Ez misével kezdődött, majd egy alkalmi kis kórus elénekelte a "Áldjon meg téged..." kezdetű kánont, két szólamban. Egész jól sikerült, az ünnepelt el is sírta magát... Utána a zarándokházban gyűltünk össze. Egy kis hidegtálas vendégelés következett, sok-sok beszélgetéssel fűszerezve. Utólag összeszámoltuk, közel százan gyűltünk egybe. Ez a hétvége Petra nálunk töltött szabijára esett, emiatt több helyen is voltunk vele, pl. Varbón, Szilvásváradon. Varbón Jancsiék pincéit is megnéztük, ide a Kia-val mentünk, nagyon jól vizsgázott ilyen terepen is, öt emberrel. Szilvásváradon már sokszor jártam, de a Fátyol-vízesést még nem volt alkalmam látni. Most az idő is kedvezett, mert előzőleg volt elég csapadék, így megláthattam végre :-) Azt hiszem, még nem írtam meg (ejnye-bejnye!), hogy vőm, Zoli kint van az USA-ban (már nem sokáig). Erre úgy került sor, hogy a Google által a SketchUp nevű program (ennek segítségével számítógéppel lehet épületeket, épületrészeket modellezni) felhasználói számára indított pályázatra beküldött egy képet. Nagy meglepetésére kapott egy meghívást a SketchUp felhasználók részére szervezett konferenciára, ide a világ legjobb SketchUp felhasználóit hívták. Nem volt sok ideje gondolkozni, szállást és repülőjegyet kellett foglalni. A konferenciát Colorado államban, a Denver-közeli kisvárosban, Boulderben szervezték, a Sziklás hegység lábánál. Ha már kint van, akkor muszáj azt is meglátogatni :-))). Az útjáról egyébként folyamatosan tudósít a blogján. 2010. augusztus 24. Már megint egy csomó ideig nem írtam ide... Ott tartottam, hogy Imiért misét mondtak Budán. Aztán hazamentünk, s anyósom lelkét ápolandó pénteken elmentünk hozzá Nyíregyházára. Hát nagy belső erő kellett, hogy elfogadja, hogy már három felnőtt fia is halott. A következő héten kedden volt a temetés. Rengetegen voltak, annak ellenére, hogy pl. újságban meg sem jelent a gyászhír, nagyon sokan jöttek el, akik munkakapcsolatok révén ismerték. Elkészültem az első általam digitalizált videóval, persze ez még nem vágott anyag, egy 12 éve tartott családi találkozó képeit vittem DVD-re. A hétvégén sokat énekeltem, szombaton két esküvő is volt, vasárnap pedig templombúcsú, és előtte akathisztoszt is énekeltünk. Bicsi Janóék Erdélybe utaztak, s mi pénteken este kiköltöztünk Varbóra egy hétre. Szombaton este nagyon hangulatos szalonnasütésen (pontosabban, mivel csak azt kaptak, sütnivaló kolbász- és debrecenisütésen) vettünk részt Rékáék pincéjénél. Aztán a következő héten többször is viharos szélre érkeztünk a faluba, egyik alkalommal a kutyák (Jancsiéknak most három is van) úgy féltek, hogy be kellett őket engedni a házba. Pénteken, 20-án este Budapestre utaztunk, hogy Zita lakását kissé rendbehozzuk, ki is festettünk vasárnap estig két szobát és egy előszobát, nagyon barátságosra sikerültek. Aztán ma Réka szülinapja apropóján egy jó kis (?) vacsorát ettünk egy közeli vendéglőben, nagyon ízletes volt! 2010. augusztus 4. Zita diplomaátadója volt 23-án, arra utaztunk Piliscsabára, de előbb még Petra meghívott bennünket egy ebédre a munkahelye közelében lévő Sercli vendéglőbe. Nagyon fínomakat ettünk, utána mentünk Piliscsabára, ahol egy nagyon jól megszervezett diplomaosztón vettünk részt, az egész lezajlott egy órán belül. Ez kellett is, mert igen nagy volt a hőség, izzadt mindenki: diák, tanár, hozzátartozók. Az ezt követő héten Zita pedig munkába állt, szerencsésen gyorsan kapott állást. Fordít, tolmácsol, ügyeket intéz, bedobták a mélyvízbe. A héten még kétszer mentünk Budapestre, egyszer anyósomat vittük fel, kórházi látogatás volt a cél, másodszor pedig vasárnap, amikor Szeged mellé igyekeztünk, itt van egy lelkigyakorlatos ház, most a Katolikus Karitász önkénteseinek zajlik itt egy képzési tábora, ide jöttünk. Nem mondtam korábban ugyanis, hogy jelentkeztünk önkéntesnek, Miskolcon szerveződik most a görögkatolikusok egy karitász csoportja, hát eljöttünk tanulni, az előadóktól, csoportvezetőinktől éppúgy, mint egymástól. A résztvevők az egész országból voltak, sőt határon túlról is, ugyanis most ezt a tábort a gyulafehérvári egyházmegye karitászosai vezették. A megérkezés napján este volt egy nagyon jól sikerült, hangulatos és vidám ismerkedési est, az egyházmegyék és a plébániák, parókiák ill. az ott működő karitász csoportok mutatkoztak be beszéddel, énekkel, tánccal, vagy éppen süteményekkel. Hétfőn indult a komoly munka, előadások után kiscsoportos foglalkozásokon beszélgetünk a hallottakról. Mi a délután folyamán kaptuk a rossz hírt: Imi nagyon rossz állapotban van. Azt gondoltuk, hogy Terinek az édesanyja mellett a helye, megbeszéltük a tábor vezetésével, hogy mi a legközelebbi táborban folytatjuk csak, s Budapestre mentünk. Meglátogattuk Imit, ott volt a családja, édesanyja, két testvére. Még felébredt egy kicsit, néhány szó erejéig, azonban később, az éjszaka folyamán elment. Tegnap este misét mondtak érte a budai gör. kat. templomban, nagyon sokan ott voltak. Temetése egy hét múlva, kedden lesz Nyíregyházán, du. 3-kor. 2010. július 18. A Szitosz legutóbbi fellépéséről írt egy kör-emailt karnagyunk (tegnap egyik kórustársunk esküvőjén énekelt a csapat), azt írta, hogy nagyon jó volt a kórus. Ezen nem is csodálkozom, hiszen én nem ott voltam :-)), hanem egy másik esküvőn, Kálmánházán. Ez volt ugyanis a hét fénypontja, Eszter és Gergő esküvője. Eszter édesapja, Misi ott szolgált, Eszter is ott született, s az időben épült a templom is. Szóval sok emlék fűzi őket oda. A lakodalom Hajdúdorogon, a gimnázium aulájában volt, ahol tavaly a kis Misinek volt a lakodalma. A bulit egy vőfély vezényelte le, aki nagyon jól megszervezte az eseményt, a pincérek mozgását, tevékenységét, komolyan mondom, még nemigen láttam ilyen flottul lefolyni a dolgokat. A menyasszonyi csokor eldobása emlékezetes számunkra: Zita kapta el. Gyűjthetek jövőre :-D ! A zenekar kiválasztása sokak véleménye szerint is nagyon jó volt, remek hangulatot produkáltak, vacsora közben - és a szünetekben is - csak egy halk zenét (néha nem is könnyűzenét) tettek be, így volt idő és lehetőség a beszélgetésre is. Új elemként ismertem meg a "férjavatást", mely az asszonnyá avatás után következett. Mi hajnali két óra után mentünk el aludni, a legkitartóbbak négy - fél öt felé tették ugyanezt. A lakodalom menetéről, a hangulatról a - talán nem is igazán jól sikerült - képeim tudósítanak, amiket most válogatás nélkül teszek közszemlére az interneten. 2010. július 11. Elég tevékeny hetünk volt, sok apró, szükséges dolgot el is végeztünk. Pl. voltunk Varbón, egy kicsit dolgozni a szőlőben; ott voltak Zoli szülei is, a szőlőt tetejeltük (Szabolcsban úgy mondják: kocsoltuk), ill. ahol elfelejtette a megbízott ember megmetszeni, azt is igyekeztünk helyrehozni. A sok eső miatt hatalmasra nőtt dudvát Zoli fűkaszával kiirtotta. Szerdán megjöttek barátaink, Gabi és Erzsó az egyik unokájukkal, őket az előző éjszakai eső valósággal kiöntötte a sátorból Szilvásváradon. Csütörtökön aztán velük is voltunk Varbón, meglátogattuk Jancsiékat és megnéztük az állataikat. Aztán pénteken elhoztuk a sörcsapolót, amire Eszterék esküvőjén lesz szükség. Szombaton egy esküvőn énekeltem a Szitosszal, ez elég jól sikerült. De ami a legfontosabb: szombaton ünnepeltük a 34. házassági évfordulónkat. Csak érdekesség: 34 éve is pont szombatra esett az esküvő. Estére Rékáék - a másik kettővel megbeszélve a dolgokat - meghívtak minket sörözni a belvárosba, a Szinva terasz egész kellemes, jó hangulatú helyennek bizonyult. Ma pedig elmentünk kirándulni ebben a nagy melegben a Bükkbe, gyalogoltunk a fák alatt vagy tíz kilométert. Ja és még egy: végre megvan a DVD felvevő, amiről korábban írtam. Azaz hogy nem is az, az szintén nem volt valami miatt beszerezhető, ellentmondó információkat adtak róla, jobbnak tartottam váltani. Így hát vettem végülis egy DVD-Video combó készüléket (mind videoszalagra, mind DVD-re tud felvenni, azokról lejátszani és tud közvetlenül másolni egyik médiáról a másikra), így legalább nem kell elvinni javíttatni a régi videó lejátszónkat. Zita bonyolította le pénteken a vételt, szegénynek nagyon messzire kellett mennie, a bolt majdnem Pest szélén van. Köszönöm neki a fáradságot. Már nagyon kíváncsi vagyok a szerkentyűre, de leghamarabb az esküvőn láthatom meg... 2010. július 4. A Szitosz meghívást kapott egy esküvői éneklésre 26-ára, az egyik volt egyháztanácstag lánya és egy izlandi fiatalember esküdtek örök hűséget egymásnak a Búza téri templomban. Szép volt az esküvő, mi is tűrhetően énekeltünk. Kaptunk is egy tortát ajándékba, de csak későn, így azt már csak 30-án, szerdán, az énekkar zárópróbáján (szalonnát próbáltunk minél kevésbé kormosra sütni) tudtuk megenni. Karnagyunknak sajnos el kellett mennie, emiatt magunkra maradtunk az énekléssel. Két tagunk gitárkíséretével azért ez is sikerült. S elbúcsúztattuk a Kölcsére távozó káplánunkat, aki az énekkar egyik motorja, fő szervezője volt. Pénteken, 2-án kezdődött a szokásos családi találkozónk, melyet ezúttal néhai Miklós sógorom gyerekei szerveztek meg Létavértesen, egy rehabilitációs központ lovas tanyáján. A helyszín választása telitalálatnak bizonyult. Nagy területen fekszik, zöld környezetben, a gyerekeket nyugodtan el lehetett engedni. Maga a szállás is jó volt, 2-4-6 ágyas fürdőszobás szobákban, vagy faházakban aludhattunk. S mivel távol esett minden "civilizációtól", így a találkozóinkon újabban felkapott kareoke sem okozott hangerejével gondot. Péntek este vacsoraidőben érkeztünk (hamarabb nem tudtunk elindulni), de már jó sokan összegyűltünk akkorra, s az utánunk érkezőkkel gyakorlatilag ki is alakult a végleges létszám. Vacsora után a "kis Emil" (Bemcy) retró-diszkót indított kareokeval, az utolsónak távozók hajnali fél öt felé mentek aludni (egy kicsit). Másnap délelőtt a szokásos mise volt az egyik létavértesi görögkatolikus templomban (három is van belőle!). Ebéd után egy kis nosztalgiavetítésre gyűltünk össze, majd ugyanott a világbajnokság aktuális mérkőzését nézhettük. Akit ez kevésbé érdekelt, volt billiárd, csocsó, ping-pong, a kicsiknek játszótér, s sok-sok idő a beszélgetésre. S a VB után a szokásos "Sesztákok-Betolakodók" meccsen drukkolhattunk. Vacsora után egy kéttagú együttes (gitár és trombita - elég szokatlan felállás) élő zenéjét hallgathattuk, őket Seszták Pisti hívta meg. Ebből aztán hamar dzsemmelés kerekedett, beszállt a kis Emil gitárral és öccse, Szabi énekléssel, csoda jó kis örömzenélésnek lehettünk szem- és fültanúi. Távozásuk után megint kareoke következett, mi is éjfél után kettő tájban mentünk aludni. A vasárnapi reggelit követően aztán inkább már csak a kocsikba való bepakolás és a búcsúzkodás következett, s megállapíthattuk: egy nagyon jól sikerült családi találkozón lettünk túl. És hamarosan újra látjuk egymást: két hét múlva Tálas Eszter és Tápai Gergő esküvőjén. Csak a rend kedvéért: megcsináltuk e találkozó statisztikáját is. Most relatíve kevesen voltunk, sokan maradtak különböző okok miatt távol. A résztvevők száma 81 volt, a hiányzóké 27. A találkozóról készített képeimet itt láthatjátok . 2010. június 24. 20-án, vasárnap zárult az operafesztivál. Mi most az idén - a "Szent Efrém Férfikar" előadását kivéve - csak kísérőrendezvényeken voltunk. De ezek is nagyon tetszettek, és megvolt a könnyed, laza élvezet - alkalomadtán egy-egy sör mellett is. Jövőre is újból megyünk! Vagy két hete kint voltunk a telkünkön és elszörnyülködtünk, hogy az esőzések hatására majdnem derékig ért már ott a fű és a gaz. Meg is beszéltük Bicsi Jancsiékkal, hogy ideadja a kistraktorát újból. Azonban az újabb esőzések miatt nem lehetett a lejtős telekre rámenni. Aztán a múlt hét csütörtök délután szólt: akkor ért haza, s úgy látja, már eléggé megszáradt a talaj. Nos, kimentem, s levágtam a telek nagyobbik felét, majd péntek reggel a másik részt. Nem volt minden izgalom nélkül való a dolog: a sűrű fű nagyon visszafogta a traktort, és a nedvességet is a talajon tartotta, így némileg csúszkált a gép. Rékáék is elkérték, hogy a szőlőjükbe vezető utat megtisztítsák, erre ma reggel került sor. Előző vasárnap tartotta meg a család a névnapomat, mert Petra a következő hétvégén nem tudna ott lenni. Ebédnél köszöntöttek, majd a kívánságebédem után nagyon jót dumáltunk. Petra és Rékáék aztán hazamentek, de Zita még maradt keddig. Vele előszedtük azt a három dimenziós puzzle-t, melyet pont négy éve kaptam és még nem állítottam össze :-(. Ez a párizsi Eiffel tornyot ábrázolta. Elment vele a teljes délutánunk, de végül is áll! Hétfőn eljött egy UPC-s szerelő és bekötötte - egyelőre egy próbahónapra - a digitális TV-t. Most ismerkedünk a dologgal, egy biztos: a kép szép még a mi régi TV-nken is! Még a szülinapomra kaptam (volna) a gyerekektől egy video-digitalizáló kártyát a számítógépünkbe, hogy a régi VHS kamerafelvételeket valahogyan megmentsük. Konzultáltam egy szakemberrel, aki azt tanácsolta: legjobban akkor jövök ki a dologból, ha veszek egy DVD felvevőt, mellyel készítek egy olcsó dvd-re (vagy egy újraírhatóra) egy digitális változatot, majd azt már a számítógépen vágom és feliratozom. Erre lehet a neten találni jó free programokat. A kiválasztásban kértem a segítségét, némi késéssel meg is jelölt egy Samsung típust egy outlet áruház kínálatából. Erről azonban kiderült, hogy már elfogyott. No jött a második menet, megrendeltem egy Nova típust az e-digital.hu-nál. 10 nap múlva közölték, hogy nem tudják beszerezni, törölték a megrendelést. Telefonok más forgalmazókhoz, itt is ugyanaz volt a helyzet (de azért a honlapjaikon még néhány héttel később is szerepeltek ezek az áruk...). Találtam egy újabb típust, de az egyetlen forgalmazó napokig nem vette fel a telefont. Végül a disztribútor közölte: nem fognak tudni beszerezni, az utolsó szállítmány pont egy éve érkezett be az országba. Pedig olyan jó ár/érték arányú volt... Végül egy újabb Samsung típus jött szóba, ez volt, de távirányítót nem kaptak hozzá, majd másfél-két hét múlva lesz, értesítenek. Hát jól megjártam ezzel! 2010. június 16. Ma egy hete nyitotta meg kapuit a "Bartók + Európa 2010" nevű, Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, s azóta program programot ér. S nem csak a Nagyszínházban, vagy más, zárt helyszíneken, de sok szabadon látogatható ún. kísérőrendezvényt is találunk. Ezek között a zenének minden válfajából láthatunk-hallhatunk darabokat. Kisebb-nagyobb színpadokat állítottak fel a Kossuth u. végénél, az Erzsébet téren és a Városház téren, a Szent István szobor mellett. S itt láthattunk-hallhattunk operarészleteket éppúgy, mint balti népzenét és -táncot, görög táncházat, harmonikazenét - többek között. Eredetileg a felsőzsolcai görög katolikus templomban (is) szerepelt volna a Szent Efrém Férfikar, de az árvíz ezt lehetetlenné tette, s így ezt az előadást a miskolci Búza téri templomban tartották meg, szombaton, mi ezt néztük meg. Nagyon szépen énekeltek! Az előadás bevételét pedig az árvízkárosultak számára ajánlották fel. Egyébként is az egész Fesztivál az árvízkárosultakról is szól: minden helyszínen folyamatosan megy a gyűjtés számukra. 2010. június 8. Az elmúlt napok eseményei: kedden a miskolci Brokernet irodában folytatódtak az előadások. Szerdán délelőtt Bicsi Jancsiék beadták a kulcsukat hozzánk. Ugyanis megegyeztünk, hogy kiköltözünk néhány napra hozzájuk, kutyákra vigyázni, míg ők elutaznak Moszkvába egy baráti társasággal. Kora délután ki is mentünk, én ugyan visszajöttem egy előadásra a Művészetek Házába, melyet a Brokernet vezérigazgató-helyettese, dr. Farkas András, neves nyugdíj-szakértő tartott. Sajnos, nem tudtam megvárni a végét, olyan erős lett a gyomorfájásom, hogy visszautaztam Varbóra. Az estétől meg egy napokig tartó hasmenéses időszak vette kezdetét. Szombaton az énekkarral Sajópetribe készültünk, az ott rendezendő ruszin-napra, sajnos, oda sem mertem elmenni. Mint kiderült, a ruszin nap eseményei lezajlottak, de a megvendégelés már nem a tervezetteknek megfelelően sikerült. Sajópetrit is elérte ugyanis az árvíz, az ételt a Sajó túloldaláról tervezték hozni, de ez már nem sikerült... Szombaton délután megérkeztek Petráék is, Rékáékat is magukkal hozva. Petra ugyanis az új kocsival (pontosabban az általa használt céges kocsival, egy Kia Vengával) érkezett Budapestről, s Rékát Zoli vitte ki Emődig, hogy Petráékhoz csatlakozva elmenjenek a nagyihoz. Zoli kocsija Miskolcra visszafelé bemondta az unalmast, menteni kellett, s csak hétfőre vállalták a szervízben, hogy megnézik. Megérkeztek, szaunáztak egyet, majd elkezdtünk egy nagyszerű grillpartit. Sajnos a fínom "eredményéből" én a fentiek miatt nem részesülhettem (csak egy-két szárazabb falat erejéig...). Aztán még egy kutyasétáltatás, s máris eljött a lefekvés ideje. Másnap Petráék vissza is utaztak Bp-re. Hétfőn megérkeztek Bicsi Jancsiék is délután hozzánk, volt egy kis élménybeszámoló is, majd elmentem az évad utolsó "kóruspróbájára". Nem énekeltünk, hanem a szombati szereplés tanulságait vontuk le. Ma reggel Réka és Zoli Budapestre utaztak, Zoli vizsgázni. Mi emiatt reggel elmentünk Kóficért, hogy elhozzuk hozzánk. S egy kis zárjavítást is végeztünk, ugyanis egy napja nem tudnak kimenni a kertbe. A zárjavítás menetét Kófic nagy érdeklődéssel nézte, állandóan a lábunk között kifurakodva a legjobb nézői poziciót vette fel. Zoli délután megérkezett, s elmesélte, hogy a vonatjukkal 1,5-2 órás késéssel érkeztek meg, emiatt a többiek már le is vizsgáztak. A késést már előre jelezték a tanszék felé, így utólag megírhatták az írásbelijüket. A szomorú az az egészben, hogy a MÁV a kiírt késési időt folyamatosan növelte és olyan vonatokat is elengedett az IC-jük előtt, melyeknek később kellett volna indulniok. Este kórushangversenyen voltunk: annak idején még Veczán Pali (diósgyőri ev. lelkész) szervezte meg ezt az egyházzenei találkozót, melyet halála után aztán róla neveztek el. 2010. május 30. Tegnap egy előadás-sorozaton vettem részt: a Brokernet által szervezett u.n. alapszemináriumon, melyet Budapesten, a Westend melletti Hilton szállóban rendeztek meg. Kb. fél tíztől estig tartott, emiatt kissé fárasztó is volt, de hallottam néhány nagyon érdekes előadást, melyet talán használni is tudok a jövőben. 2010. május 19. Korábban (2009 december 10-én) már írtam arról, hogy hallottunk egy előadást az idős bencés szerzetestől, Olofsson Placid atyától a Gulágon eltöltött tíz évéről. Most kaptam egy linket egy korábbi előadása videófelvételéről. 2010. május 15. Úgy tűnik, lassan szokásommá válik, hogy csak ritkán írok ide... Mentségemre szolgáljon, hogy mikor akartam, a körülmények nem engedték. Az történt ugyanis, hogy egy darabig nem nagyon volt mit írnom. Katonatalálkozót szervezgettünk, Petrának íróasztalt és az előszobájában lévő villanyóra takarására szekrényt terveztem, anyagot válogattam. Aztán május negyedikén irány Budapest, egy rahedli szerszámmal a csomagtartóban (mert ugye mi van akkor, ha pont az a szerszám hiányzik...). Este volt katonatársaimmal találkoztam egy sörözőben, volt, akit 44 éve, leszerelésünk óta nem láttam (vagy legalábbis nem emlékszem vissza a dologra). A szerda-csütörtök-péntek bútorépítéssel telt el (ehhez Petra az általam megadott méretek alapján már méretre vágatta a bútorlapokat), meg beteglátogatással. Szombaton délután érettségi találkozóra mentem, a 45.-re. Hát, nem csak én öregedtem meg... Vasárnap hazautaztunk, majd még aznap Bicsi Jancsiékhoz mentünk, kutyára vigyázni, ez szerdáig tartott. S egy bő hétig nem volt intenet-hozzáférésem, így írni sem tudtam a honlapra. És akkor eljött a mai nap: a Szépkorúak Akadémiáján, amire egy éven keresztül jártunk (erről korábban már írtam), ma volt az ünnepélyes látogatási igazolás (certifikáció) kiadása. Ezeket személyesen az egyetem rektora adta át. S a nap befejezéseképpen elmentünk a Művészetek Házába, ahol a Duna Gála televíziós felvételére kaptunk jegyet, s élőben hallhattunk pl. Meződi Józsefet, a legendás Apostol együttes frontemberét, Horváth Charlie-t, Homonyik Sándort, Tóth Verát. 2010. április 16. Ha a lustaság fájna..., szóval van mit bepótolnom. Kezdem talán azzal, hogy Réka - még márciusban - Debrecenben járt, hogy elhozza első könyvének tiszteletpéldányait, melyből mindjárt egyet nekünk dedikált. A címe: Az isteni szó barokk sáfárai, s ez a doktori disszertációjának kissé kibővített változata. A miskolci egyetemi lelkészség által szervezett "Hitvallók" sorozat utolsó előadásán vettünk részt április 7-én, itt egy idős hölgy, dr. Magyari Erzsébet számolt be megpróbáltatásairól. Mint kiderült, a semmiért ült több, mint egy évet börtönben. Egyedüli "bűne" az volt, hogy mások társaságában megkoszorúzta Prohászka Ottokár szobrát. Petra itt szervizelteti kocsiját Miskolcon, ezt gyakorlatilag persze én intézem. Emiatt most 10-én a választásokra egy kollégájával együtt jöttek Miskolcra, annak kocsijával, némileg kalandos körülmények között. Ez a kollégája szőlőt ill. pincét szeretne venni, mi találtunk is Varbón kettőt, azt jött megnézni. Petrának eszébe juttattam az ígéretét a majd' három évvel ezelőtti finnugor fesztiválról szóló beszámolójára. Hát most már elég nehéz lesz összeszedni az emlékeket, mondta, de aztán eszébe jutott, hogy egyik kórustársa írt egy beszámolót, mely fenn van az interneten. Nos, ezt a beszámolót olvashatjátok itt! A Szépkorúak Akadámiája egyik előadója, Földessy professzor 13-ára kirándulást szervezett Észak-Magyarországra, elsősorban a - témájához kapcsolódó - földtani érdekességek bemutatására. Nos, a terepi bemutatók egy része elmaradt a kitartóan zuhogó eső ill. a sár miatt, helyette viszont más programpontokat sikerült beiktatni. Először a bükkábrányi lignit-külfejtés mellett mentünk el, a professzor a buszban mondott erről érdekességeket. Utána Mezőkövesd-Zsóry fürdő technikai területére mentünk, ahol a fürdő főmérnöke tartott ismertetést a területükön lévő fúrásokról. Mint mondta, olyanok a mélyben a törésvonalak, hogy nagyon közel lévő kutak is más-más jellemzőjű vizet adnak. Ezután a visontai külfejtés mellett álltunk meg, itt egy nagyon csinos, fiatal bányamérnöknő ismertette a lignit bányászatával kapcsolatos adatokat az esőben. Innen Parádsasvárra vezetett az utunk, ahol a csevice-kutat szerettük volna megnézni, de be volt zárva. Nagyon leromlott állapotban találtuk, éppúgy, mint a parádi üveggyárat. De be volt zárva a parádsasvári kastélyszálló is, oka pedig a Baumag-per befejezetlensége. A parádi programpont (Vaskapu táró) helyett a Cifra-istállóban lévő kocsimúzeumot és a lovakat néztük meg, majd Verpelét felé mentünk. Verpelét határában megállva a Vár-hegyhez gyalogoltunk. Ez egy vulkán-embrió, a kőfejtésnek köszönhetően jól látni a feltorlódott andezit rétegződéseket, ritka látvány! Innen egy kis kitérővel jutottunk Feldebrőre, a katolikus templomukat nem olyan régen hozták olyan állapotba, hogy az szabadon mutassa mind az Árpád-kori építészet, mind a későbbi átépítések még fellelhető nyomait. A templom az idegenvezetőnk szerint nem csak Magyarországon, de egész Európában is párját ritkítja. Utolsó programpontként Szomolyára látogattunk egy kis pincelátogatásra. A Daróci-Nagy Pincészet vezetője, tulajdonosa bányamérnök, rendelkezik egy saját bányával, majd 10 évvel ezelőtt a szőlészet-borászat területére is átruccant, ekkor alakították ki ezt a pincészetet. Minket először törkölypálinkával fogadtak. Én nem olyan nagyon szeretem a törkölyt, de ilyen finomat még talán nem is ittam. Egy pohár Leányka kíséretében látogattuk végig a pincejáratokat, ezek az utóbbi néhány évben épültek ki, összesen mintegy 300 m hosszan. A körút végén ültünk le a többi borból is kóstolni, ittunk Zöldveltelinit, Sauvignon Blanc-ot, rozét, Merlot-t, s végén Syrah-ot, ezt a szíriai eredetű vörösbort, melyet - mint elmondták - nem a vörösborok szebb színezésére, hanem önálló borként hozzák forgalomba. A kóstoló végén már sokkal vidámabban ültünk vissza a buszunkra, hogy a jól sikerült kirándulás után Miskolcra vigyen. A pincészet kis és nagyobb csoportokat, de egyéni vendégeket is szívesen lát kóstolóra, előzetes időpontegyeztetés után. Nekem nagyon ízlettek boraik, ezért álljon itt a honlapjuk. S a kirándulás (nem túl jól sikerült) képei pedig itt tekinthetők meg. 15-e, a szomorúság napja. Meghalt ugyanis Ádám János jezsuita atya, aki Zita - és még nagyon sok volt és mai jezsus diák - kedvence volt, pont a 83. születésnapján. Temetése később lesz. 2010. március 21. Réka mesélte Kóficról a következőket: egy hete kimentek Zolival a "birtokukra", megszemlélni és a teendőket sorravenni. De kivitték a Zoli egy műanyagból készült sárkányát is, és a jó szél miatt Zoli azt felengedte. Kófic ettől úgy megrémült, hogy egyszer csak bevágtatott a présházba. Réka utána, de nem találta. Kiderült aztán, hogy ijedtében lement a sötét pincébe, ahova korábban nem lehetett lecsábítani sem. Réka aztán kekszszel fölcsalogatta, de a kutya, miután megkapta azt, újból lement. Újabb csalogatás, újabb lemenetel még néhányszor, s kiderült a végén, hogy Kófic a kekszeket nem ette meg, hanem szépen bespájzolta ott lent. Réka azt mondja, hogy ilyen "beszari" kutyát még életében nem látott... Hasonlóan érdekes a vízhez való hozzáállása. Ha koszos ugyanis a lába - szobakutya lévén - meg kell azt mosni. Ettől is rettenetesen fél, reszket, mikor csak a lába egy kis vizet ér. Bezzeg az utcán, ha nyomvályús az úttest és abban esővíz van, azon hosszirányban is keresztülgázol. A múltkor meg macskát üldözvén, a Szinván is simán átgázolt, ilyenkor bezzeg nincsenek félelmei. Újból járunk a "Szépkorúak Akadémiája" előadásaira, ezek - hasonlóan az első félévhez - nagyon érdekesek most is. Ugyancsak folytatódtak az egyetemi lelkészség által indított előadások. Most szerdán is részt vettünk egyen, a csángókról tartott előadást Jáki Sándor Teodóz, egy idős, Győrben élő bencés paptanár, aki sokat gyűjtötte és kutatta a csángó zenét, s aki meg is énekeltette a szép számú publikumot. Segítségére volt az előadásban egy csángó népének-művész, Nyisztor Ilona. Nagyon szép és érdekes volt! Már régen foglalkoztat a gondolat, hogy szívesen énekelnék újból énekkarban. (Hajdan nagyon szerettem, de utoljára első gimis koromban énekeltem kórusban.) Nos most ez is bekövetkezett: kedden csatlakoztam a Búza téri gör.kat. egyházközség "Szitosz" (búzaszem) kamarakórusához (tavaly a szentföldi úton református létemre már úgyis tiszteletbeli görögkatolikussá választottak :-) ). Szombaton megvolt az első "bevetésem" is: a kórus akathisztoszt énekelt a templomban. 2010. március 09. Egyre több helyről kapom a visszajelzést, hogy - néha - olvassák a honlapomat. Ez jó érzéssel tölt el és arra sarkall, hogy próbáljak minél érdekesebb dolgokról írni. (no de ha nem történik velünk semmi különös? ha éljük a nyugdíjasok csendes életét?) Szóval most van miről írnom, hát papírra (?) vetem... Vőm, Zoli (többek között) a Vasgyár, a vasgyári (lakó)épületek szerelmese. Ezért úgy gondolta, hogy ezt az interneten is közzéteszi, foglalt egy doménnevet és elkezdte a honlapot feltölteni. Közben a Google indított egy pályázatot, városok vagy városrészek modellezésére, ezt Zoli a vasgyári lakóépületekre elvégezte, készítettek Rékával egy kis videót is és kis ismertető szöveget (ezt Zoli öccse, Dani fordította angolra), feltöltötte, s most várják a kiértékelést. Ez a munka megvan a (vasgyári) honlapon is: http://www.vasgyar.hu/ Továbbra is járok a Ceragem masszázságyra. Most hétfőn is pont oda tartottam a busszal, amikor akkor fékezett egy nagyot, mikor pont nem kapaszkodtam, mert egy üres ülésre startoltam. Ennek következtében tanyáztam egy nagyot, megütöttem alaposan a térdemet, lesúroltam a kezemet, a jobb kéz mutatóujja első perce kissé hátratört... Gyorsan leszálltam a következő megállónál és hazamentem, "ápolni" magam. Délután Terivel nem is mentem el Rékához. Zoli ugyanis most egy műemlékvédelmi szakmérnökire jár, emiatt havonta három napot Budapesten van. Kófic Terit kitörő örömmel fogadta, azt hívén, hogy kap valami falatkát... Réka leült a zongorához és Bartók "Balkéz gyakorlatok"-ját kezdte el játszani, ami tele van staccatokkal, mire Kófic - Teri szerint - elkezdett nyüszíteni, Réka szerint ez dalolás, mivel ha a kutya máshol is van, erre odamegy és ugyanúgy csinálja. De csak erre a darabra reagál így. Szóval más is írhat így éneklő kutyáról, nem csak Jack London... 2010. február 23. Ahogy korábban is mondtam, nem vagyok sokat a gép mellett. Ellenben annál többet fekszem, illetve próbálok tenni valamit a javulásom érdekében. Elmentem gyógytornászhoz is a közeli kórházba, ott ő alaposan felmérte az állapotomat és kissé másféle tornát ajánlott. Most ezt végzem, (majdnem) minden nap, és sétálok is Terivel. Eddig nem túl sokat (max. 20 perc volt), de az is kifárasztott: közben fájt a lábam. Ma elmentem a Ceragem bemutatóterembe, ezt is ajánlották, többek között a gyógytornász is, ha bírom a hőt. A bemutatóteremben egyszerre 21-en tudják kipróbálni ezt a masszázságyat (Ceragem Master). A termék bemutatását követően feküdhettünk az ágyra, egy 40 perces programmal "mennek végig" a gerincünk mellett. Nos, engem nagyon megkínzott (előszörre, mert el akarok máskor is menni, pedig nem vagyok mazochista :-)) ), de ebéd után, kis pihenőt követően besétáltunk a városba, ami jóval hosszabb lett, mint a korábbi napok sétái. És kevésbé volt fájó! A Ceragemről többet is megtudhatsz pl. itt: http://www.ceragemerd.hu/, vagy itt: http://hu.ceragem.net/product/product_overview.asp. 2010. február 11. Nos, újból itt vagyok... Előzőleg írtam, hogy jobbára a földön feküdtem, az pedig nem segítette elő a számítógép-használatot :-) Nos, a szorgalmatos fekvés nem segített, így előbb a háziorvos következett, majd egy időpontot sikerült kapnom az idegsebészetre. De ismeretség alapján hamarabb szakember elé jutottam, s befeküdtem néhány napra a kórházba. Infúzió, fizioterápia, röntgen és CT, s máris ott volt az eredmény: van egy "nagyon randa" gerincem. Felvetették a műtét lehetőségét is, de a végén - orvosi vélemények alapján - a konzervatív kezelést választottam, hátha így is megoldható a dolog. Szóval tegnap óta itthon vagyok, fizioterápiára bejárok, gerinctornát végzek, egyébként nagyjából fekszek - újra. Hátha összejön ebből valami jó... De hát ez megint csak nem kedvez a számítógépes munkának, szóval nem leszek valami aktív továbbra sem ... :-) 2010. január 21. Jó sokáig hallgattam, részint mert nem volt különösebben említésre méltó dolog, másrészt elég sokat voltam a géptől távol. Ennek oka pedig az, hogy megint elkapott a derékfájás, ami miatt - a korábbi évek tapasztalataira hagyatkozva - lekényszerültem a nagy szoba padlójára, van egy önfelfújó vékony matracom, ilyenkor azon fekszem néhány napot. Ez idáig mindig segített, most viszont nem nagyon jött be idáig. Bár a mai napon úgy tűnik, hogy talán mégis? Ha mégsem, kénytelen leszek orvoshoz menni... Rékáék voltak itt az este, jót beszélgettünk, míg megvacsoráztak. Meséltek egy jó kis történetet Kóficról. Tudnivaló, hogy Kófic, mielőtt hozzájuk került volna, egy baleset miatt eltörte a medencéjét (meg talán a lábát is?). Nos, a közelükben lakik egy állatbarát, akinek van újabban két agara, amikről tudnivaló, hogy jó futók. Már másodszor történt meg, hogy a kutyák versenyt futottak, és Kófic mindkét alkalommal lehagyta őket. Sőt, másodszor úgy, hogy a végén lefeküdt, úgy várta be, hogy végre odaérjenek... 2010. január 3. "Túléltük" ezt a szilvesztert is... No senkit ne tévesszen meg, nagyon is jól éreztük magunkat. Még 30-án Pestre utaztunk, Petrához mentünk aludni, miközben ő már úton volt Erdélybe. 31-én reggel Teri csinált egy jó adag pogácsát, leveles tésztából, utána elmentünk Veresegyházára Baloghékért, majd irány a Velencei-tó. Déltájban érkeztünk oda, Gabiék már nem győztek várni, így megreggeliztek, épp befejezték :-). Délután vagy kétórányit sétáltunk, majd előkerültek a kaják: Éváék egy előre elkészített, nagy kukta korhelylevest hoztak, Gabiék meg csodás sülteket készítettek ott akkor. Tévénézés, játék, szaunázás, tűzijáték és sok-sok beszélgetés vezetett át minket az új évbe. Hajnali négy is lehetett, mire ágyba kerültünk. Az újév első napján hasonlóan lazultunk, ebéd után séta, majd játék, beszélgetés, szauna. Gabi meghívta a társaságot másnap, 2-án délelőtt a velencei wellness fürdőbe (Velence resort & spa). Nagyon tetszett, még nem voltam korábban ilyen helyen. A földszinti nagy élmény-medence mellett az emeleten is volt egy gyógyvizes medence, azon kívül szaunák (illat-, finn-, infraszauna), sóbarlang, gőzkamra, és az ünnepekre feltöltötték a külső medencéket is. A medencékben masszázs-"fotelek", vízköpők-dögönyözők, víz alatti masszírozó és légbefúvó fúvókák találhatók. A belső térből nagyszerű kilátás nyílt a tóra, mely az erős, jeges szélnek köszönhetően erősen hullámzott. Mindez azonban csak látvány volt, belülről semmit sem lehetett érezni ebből! Kimentem a külső medencébe is, de nem sokáig bírtam a szél miatt :-( Ebéd után összepakoltunk és irány haza. Még útbaejtettük Petráékat, ők hamarabb hazajöttek Torockószentgyörgyről, mint tervezték. Hazavittük Éváékat is Veresre, majd az időközben eleredt hóesésben gyorsan (de nyugisan) hazajöttünk. 2009. december 29. A karácsony a korábbiakhoz hasonlóan zajlott, azzal a különbséggel, hogy anyósom most (mint az előző két évben sem) nem jött el hozzánk. Emiatt aztán 23-án - miután Petra és Zita megérkeztek - feldíszítettük a fát, majd másnap délelőtt elmentünk mi Édesanyához, elvittük az ajándékainkat. Mivel előre ezt nem jelentettük be (nem akartuk, hogy emiatt készüljön), Teri előre elkészítette az ebédet és azt nála közösen ettük meg. Aztán hazajöttünk, már ott vártak, amiket Rékáék hoztak el. Kipakoltuk mi is az ajándékokat, karácsonyi dalokat énekelgettünk, majd a várakozásnak megfelelően megjött a Jézuska is. Eljött a vacsora is hamarosan, utána elmentünk az éjféli misére. Másnap Zitával elmentünk a Deszka-templomba, ebédre megjöttek Rékáék mind a hárman :-). Kófic rendesen viselkedett egész idő alatt. Ebéd után hamarosan játékba kezdtünk, mely vacsoráig tartott. Közben néha Petra a most kapott midi-billentyűzettel játszogatott, többször Rékával egyszerű négykezeseket! Karácsony második napján Varbóra mentünk, mert Zoli nővére, Annamari még nem látta a "birtokukat". Ebéd után Petra és Zita útnak indultak, mert Petra nem szeret sötétben vezetni. Én a Teri új számítógépére telepítgettem a programokat - s a Karácsonynak máris vége lett. Holnap sajnos szomorú eseményre megyünk: egyik lakótársunk lánya halt meg 51 évesen, őt temetik. Aztán majd elindulunk szilveszterezni is, Gabiék hívták meg Éváékat és minket a nyaralójukba. És akkor most megragadom az alkalmat: Minden kedves látogatómnak sikeres, Boldog Új Évet Kívánok! 2009. december 23. ÁLDOTT, BÉKÉS ÉS BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK minden kedves látogatómnak! 2009. december 17. Ma hallgattuk meg a "Szépkorúak akadémiája" e félévi utolsó előadásait. Az első előadás előtt dr. Patkó Gyula rektor szólt néhány szót a hallgatókhoz. Mint megszokhattuk, általában különböző témákat válogatnak össze egy napra, így volt ez most is. Az első előadó névadással, névválasztással kapcsolatos előadása ennek történelmi összefüggéseiről, a választás motivációiról tartott érdekes előadást, a következő előadó pedig az ásványvizekről nyújtott nagyon hasznos ismereteket. Az utolsó előadás előadója dr. Sándor Zoltán egyetemi tanár ... lett volna, de nem jelent meg. Ugyanis éppen az előadása perceiben vett át egy nagyon rangos zenei díjat. Elküldte ugyanakkor maga helyett a Hassler énekegyüttest, akik nagyon szép, hangulatos karácsonyi műsorral kedveskedtek a "szépkorúaknak". Bárdos Lajos és Farkas Ferenc feldolgozásai mellett külföldi szerzők darabjait énekelték, a jelenlévők nagy örömére, s kívántak mindenkinek békés, áldott karácsonyt és boldog új évet. S végül az Egyetem képviselője hivatalosan is bejelentette a félév végét és a következő félév kezdő időpontját. Olyan jó volt ez a félév, hogy ki nem hagynánk a következőt! 2009. december 14. Tegnap este Budapestre utaztunk, hogy meghallgassuk a Vass Lajos Kamarakórus és a Nagykórus karácsonyi koncertjét, melyet a Váci utcai Szent Mihály templomban énekeltek. Nagyon szép volt, ez volt a véleménye Rékáéknak és a szintén ott lévő gödöllői (most már átmenetileg veresegyházi) barátainknak, Baloghéknak is. No és Dodi barátoméknak is, akik ott voltak, de sajnos nem találkoztunk. Ugyanis ők elől ültek (nekünk Balogh Éva hátul foglalt helyet), nekünk majdnem leégett a végére a fenekünk, Dodiék meg majd' megfagytak, emiatt - miután bennünket nem láttak meg - gyorsan a kocsijukhoz siettek. Pedig jó régen találkoztunk, emiatt nagyon vártam már ezt a néhány percet. De hát majd legközelebb... Ott volt Ákos öcsém is, vele jó pár percet tudtunk beszélgetni. Nagyon peckesen tartja magát a műtéte óta! :-)) Rékáék siettek haza, mert a kutyájukat el kellett még rendezni, másnap meg mentek dolgozni. Előzőleg egy vonatúton voltak: a bezárt Putnok-Szilvásvárad vonalon indítottak még egy utolsó utáni különvonatot. A vonat a fényképezkedések miatt többször megállt, így a vonatút a menetrendi időnél jóval hosszabbra sikeredett. Mi Petránál még fenn voltunk egy darabig, jót beszélgetve. Ma aztán nyakunkba vettük a várost, ajándékokért vagy ajándékötletekért. Ez úgy látszik nem volt a térdemnek "ínyére", mert a végén már csak nehezen tudtam lépcsőt járni. Lehet, hogy mégis el kellene orvoshoz menni? 2009. december 10. Tegnap volt az Egyetemen a "Hitvallók" sorozat soron következő előadása, előadó egy idős pannonhalmi bencés szerzetes, Olofsson Károly, Placid volt. Ez a ma már 93 éves, de mind fizikai, mind szellemi erejének teljében lévő ember egy hallatlanul érdekes, humorral teli előadást produkált több, mint egy órán keresztül. Tíz évet töltött a Gulágokban, s hite segítette őt és társait a szörnyűségek elviselésében. S ő is táplálta társaiba a hitet, hogy ki fognak előbb-utóbb szabadulni, hogy a megpróbáltatásoknak egyszer végük lesz. Tábori élményeit egy könyvben meg lehet találni (a címe: A hit pajzsa), melynek anyaga az interneten is megtalálható, onnan letölthető. Reggel beszéltünk Terivel néhány szót erről az előadásról. Érdekes: bár az első előadó, Kuklay Antal szálfatermetű, de mind a második, Gulácsy püspök, mind Placid atya kis termetű, vékonydongájú emberek, mégis milyen erejük volt az elviselésre, s még ebből mások számára is tudtak átadni. Nem nyomorodtak meg sem fizikailag, sem lelkileg, s életkedvük, humoruk ma is töretlen. Talán azért, mert - mint Gulácsy püspök mondta - a szenvedések csak még jobban elmélyítette őket hitükben. 2009. december 6. A nap híre: megjött a Mikulás, sok szépet és jót hozva, biztosan jók is voltunk! :-))))) Tegnap jöttünk meg Surányból, ahol Teri egy szülinapi "bulit" rendezett. Mi már csütörtök délután odaérkeztünk anyósommal, hogy a főzést elintézzük. Nos, egy részét elintéztük még este, másik részét péntek délelőtt, aztán vártuk a vendégeket: a család "öregjeit", vagyis Teri testvéreit és/vagy a házastársakat, valamint Bicsi Jancsiékat. Ákos öcsém korábbi gerincműtétje miatt nem vállalkozott a hosszú útra, Imi viszont gyógykezelése miatt nem vehetett részt rajta. Iza, Tamás fia nélkül "csak korlátozottan mozgóképes", így ők csak szombaton délre tudtak jönni. Teri meghívta még a házunkban lakó idős barátnéját, Marikát is, őt Rékáék hozták el. Az idő jól telt és gyorsan, szinte csak beszélgetéssel. Szombaton az ebédet követő ejtőzés után kezdett el szétszéledni a nép, a végén már csak Izáék maradtak meg mi. A "romok eltakarítását" így együttes erővel végeztük, nagyon hatékonyan, a térdfájásom - amit péntek délután szereztem :-(( - ellenére. Emma is nagyon tevékenyen kivette a részét a munkából. Az eredmény: fél ötkor már úton is voltunk hazafelé. Ma volt az óriási adventi koszorún a második gyertya meggyújtása, a jezsuita gimnázium diákjai adtak műsort. A bevezetőt és a zárszót Forrai Tamás, az igazgató mondta, de beszélt az egyik alpolgármester is. Ez így együtt kissé ellentmondásosra sikeredett... 2009. december 2. A nap (családi) híre: Rékát beválasztották a Miskolci Egyetem BTK kari tanácsába. Gratulálunk neki! 2009. november 30. Az elmúlt két-három hétben elég sokat foglalkoztam egy DVD elkészítésével. Ugyanis még a szentföldi utunk utolsó napján ígértem meg útitársaimnak, hogy képeimet hozzáférhetővé teszem. A útról készített élményeimet és a hozzájuk kapcsolódó képsorozatokat elérhetővé tettem az interneten, de egy CD-n is közre akartam ezeket adni. Teri döbbentett rá arra, hogy amit gondoltam, nem jó: idősebb útitársainknak nemigen van internetük, de még számítógépük sem nagyon. De talán DVD lejátszójuk igen (már 5-6 ezer forinttól kaphatók néha). És kaptunk egy DVD-t, amit egyik útitársunk állított össze, az általa készített fotókból és videókból. Nagyon "profi" munka, s TV-n keresztül nézhető, valami hasonlót kellene nekem is csinálni. Számbavettem a lehetőségeimet és nekifogtam: képfeliratokat készítettem, a rosszabb képeket kicsi feljavítottam, s az egészet egy TV-n keresztül is nézhető diasorozatba rendeztem. Már a munka végefelé tartok, remélem, hamar oda tudom adni az első példányokat Tibor atyának. Tegnapelőtt vendégeink voltak, a két baráti házaspár Gödöllőről. Ugyanis Teri meghívta őket a következő hétvégén tartandó szülinapi bulijára, de egyikük sem tud eljönni, nagyszülői elfoglaltságuk miatt, így azt találták ki, hogy hamarabb eljönnek, és - Gabiék meghívására - egy vendéglőben megüljük a szülinapot. Így is történt, a közeli Toscana Art Cafe-ba mentünk. A konyhájukban most sem csalódtunk, az árak is kellemesek voltak. Délután még egy jót beszélgettünk, mielőtt útnak indultak volna. Tegnap elmentünk a Szent István szoborhoz, már több éves hagyomány ugyanis, hogy az itt található virágóra köré egy hatalmas adventi koszorút kerítenek, s a gyertyákat egy, az egyházi gimnáziumok tanulóinak műsora keretében gyújtják meg. Most az elsőnél az evangélikus gimnázium adta a műsort, s az iskolalelkész rövidke beszéde után meggyújtották az első gyertyát. Ezt követően - minthogy időközben besötétedett - hivatalosan is felgyújtották Miskolc díszkivilágítását. Nagyon szépre sikeredett! 2009. november 16. Megint egy "sűrű" programú hétvége: pénteken estére megérkezett Petra és Zita, valamint megérkeztek Miskolcra Petra barátai, hogy megnézzenek egy táncelőadást a Művészetek Házában. Úgy volt, hogy Petra megmutatja nekik az esti-éjszakai Miskolcot, s utána közülük kettő hozzánk jön aludni. De este kiderült, hogy egy harmadikuknak sincs szállása a városban, így ő is jött... Aztán szombaton délben megültük Zita 24. szülinapját, ebéd után pedig elmentünk Varbóra. Egyrészt mert Zita és Petra még nem látták azt, no meg azért is, hogy a múlt héten Misiéktől kapott málnatövek egy részét elültessük Réka és Zoli új birtokán. Sajnos a gyönyörű kilátást a majdnem-köd pára akadályozta, de azért megsejthető volt az is. Petra utána hazakocsikázott, Zita azonban csak vasárnap ment, addig is - részben - Teri számítógépével szenvedett. Vasárnap délután újabb vendég jött: Erzsi sógornőm, vele aztán másnap hármasban együtt mentünk Kovaliczky Gyuri feleségének temetésére Budapestre, aki 54 évesen halt meg elég hirtelen. 2009. november 12. A miskolci Egyetemi Lelkészség szervezett egy előadás-sorozatot Hitvallók címmel. Ide olyan embereket hívott meg előadóknak, akik kénytelenek voltak néhány évet börtönben, lágerben eltölteni, politikai szereplésük vagy hitük gyakorlása, megvallása miatt. Az első előadó egy hónappal ezelőtt Kuklay Antal körömi (Borsod m.) plébános volt, aki '56-os szereplése miatt volt kénytelen (tízből) hét évet a kádári börtönökben eltölteni. (Most veszem csak észre, erről nem is írtam korábban!) A plébános úr egyébként könyvtáros és művészettörténész is, a sárospataki katolikus levéltár igazgatója. Pilinszky János verseihez fűzött gondolatait, melyek a vele való beszélgetések nyomán fogantak meg benne, egy könyvben adta ki (A kráter peremén). A börtönévekről szóló beszámolója is megjelent könyvalakban. Tegnap volt a sorozat második előadása, Gulácsy Lajos nyugalmazott munkácsi református püspök beszélt a sztálini lágeréveiről, amit Kazahsztánban töltött. De főleg arról beszélt, hogy az elszenvedett szörnyűségek milyen hatással voltak reá és lágertársaira. Itt elsősorban arra gondolt, hogy a szenvedés hogyan erősítette meg őket hitükben és jó tulajdonságaikban. Az előadóban nagyon sokan voltak, s egy pisszenés nélkül hallgatták végig e nagyon kis termetű, de annál nagyobb lelkű embert. 2009. november 9. Tegnapelőtt (és tegnap) egy olyan faluban voltunk, ahol még sohasem, legfeljebb átutazóban. A dolog előzménye még néhány hónappal ezelőttre nyúlik vissza, mikor Teri kijelentette, hogy neki semmiféle meglepetés-bulit ne szervezzünk. Nos, ez a gyerekeket nem elégítette ki, beindult a fantáziájuk. A (nyilvános) terv az volt, hogy hazajönnek, de csak vasárnapra és otthon üljük meg a hatvanadikat, a kajáról ők gondoskodnak. Az én szerepem meg az lett volna, hogy előtte szombaton elvigyem valahova. Mondtam is előre Terinek, hogy ne csináljon szombatra programot, de majdnem megkötötte magát, hogy nem megy, míg meg nem mondom, mit akarok. Végül Petra rábeszélésére engedett ("ne rontsd már el apa kedvét"). Petra, Zita azt mondták neki, hogy szombaton énekkari próbájuk lesz, nem tudnak hazajönni, csak utána. Réka előzőleg eljött titokban hozzánk és - míg mi Debrecenben és Nyíregyházán voltunk (erről kicsit később) - elvitt egy váltás ruhát mindkettőnktől. Megvolt a cím és az időpont, s mi Terivel elindultunk, s bár biztosan furdalta a kíváncsiság, nem szólt egy szót sem. Golopra mentünk, ez egy kisebb hegyaljai falu, s megálltunk néhány házzal a cél előtt. Láttunk itt egy vendégházat (először azt hittük, tájház, kérdezte is Teri: ide jövünk?), majd a Kemencés vendégházat: ide jöttünk. S belépve ért a meglepetés: a házigazda helyett a gyerekek voltak ott, s felhangzott a "Boldog szülinapot"... És ott várt a sok kaja, amit a gyerekek készítettek előzőleg. Teri köszöntése után pedig Rékát köszöntöttük a névnapjára (erről meg ő nem tudott), s megkapta a közös ajándékunkat, amit mi hoztunk el ("a kocsiban maradt"): egy kis jancsikályhát a présházukba. Ezt interneten keresztül vásároltuk, s ezért mentünk Debrecenbe. Ugyanis a présházukban eredetileg volt ott egy spór, de ezt a régi gazda elvitte, s ezt találtuk ki, hogy ha kimennek, alkalomadtán tudjanak egy kis kaját és meleget csinálni. Ebéd után a lányok látogatást szerveztek a boldogkőváraljai Bestillo pálinkafőzdébe. Ez egy mindössze néhány éves üzem, részben uniós pályázat révén készült. Csillog-villog benne minden, s a termékeik egyre ismertebbek. A kóstolóhelyiség egyik fala ki van tapétázva a különböző versenyeken kapott helyezési oklevelekkel. A pálinkák is különlegesek és fínomak voltak! Sajnos az idő nem engedte, hogy a betervezett kirándulásra elmenjünk, így másnap délig csak punnyadás volt, de legalább mindenki kipihenhette magát. 2009. október 26. Úgy látszik, újabban lusta vagyok. Vagy csak a megírandó dolog lett kevesebb... Az elmúlt hét fő eseménye: Ákos öcsémet megoperálták :-( . Már hetek óta kínlódott a derekával, kezelték így-úgy, infúzió, fizikoterápia, stb, de nem javult. Aztán hétfőn elmentek az Országos Gerincgyógyászati Központba, ahol kivizsgálás után rögtön ott is fogták. Majd másnap újabb vizsgálat, s ekkor eldőlt, hogy műtétre van szükség. Erre végül csütörtök délelőtt került sor. Pénteken már felállították, s ha minden igaz, holnap, kedden haza is engedik. Az orvos szerint elég ritka fajta sérve volt. Amikor azt kérdeztem tőle telefonon, hogy érzi magát, csak annyit mondott: tudod, megöregedtem... Mindenesetre az elmúlt hosszú hétvége hozott egy kis mozgást. Pénteken, 23-án kora délelőtt megérkezett Petra és Zita, majd Petra Rékáékkal Varbóra ment. Nekik ugyanis július óta húzódik egy pince-szőlő vásárlásuk, most annak a szerződését írták alá, s kapták meg a kulcsokat. Aztán nálunk ebéd, megünnepeltük az újdonsült "birtokosokat", majd elindultunk Nyíregyházára, a nagyihoz, innen pedig Mari sógornőmhöz, megnéztük, hogy rendezkedett be. Végül Erzsiékhez mentünk. Másnap Rékáék Kácsra mentek egy barátjukhoz, és kinéztek nekünk egy eladó házat hétvégi háznak :-) . Addig itthon folyt a varrás, Petra a függönyét varrta meg Terivel közösen. Ez másnap délelőttig tartott, ebédre Rékáék is megjöttek, és utána Varbóra mentünk velük, "birtokfoglalásra". Mit mondjak: gyönyörű a kilátás a kis présház elől... És néhány kis fürt szőlő is maradt a tőkéken, meg még a diófáról is leesett néhány szem dió :-)). 2009. október 13. MINDEN KÜLÖN ÉRTESÍTÉS HELYETT! Azt gondoltam, hogy a (közelebbi és távolabbi) családdal kapcsolatos linkeket (honlapok, fotóalbumok, esetleg email címek, stb.) közrebocsátom, hogy ezzel is javíthassam az egymással való kommunikációs lehetőségeket - már amennyiben az illető erre felhatalmaz :-). Nosza, keressetek ez ügyben (is)! 2009. október 11. Pénteken megtörtént a temetés. És igaznak látszik az a megállapítás, hogy minél idősebb az ember, régi ismerőseivel, rokonaival inkább csak a temetéseken találkozik gyakrabban... :-( De hogy azért ne csak búslakodás legyen az élet: a temetés után nem sokkal Budapestre indultunk. Ugyanis Petra 30. szülinapjára Réka és Zita meglepetés-bulit szerveztek. Petra abban a tudatban élt, hogy szombaton hazajön és itthon ünnepeljük meg a szülinapját. De péntekre az egyik munkatársnője, barátnője hívta meg a saját szülinapi bulijára (látszólag) oda, ahol mi voltunk. Volt aztán nagy meglepetés, bár amikor lejött az étterem pincéjébe, ahol már vártuk jó néhányan, feltűnt, hogy nem ezekre számított! Szóval jó kis meglepetés volt. Ott volt néhány (volt és jelenlegi) munkatársa, barátja, voltak néhányan a kórusból (a kórusvezető is), no és a család. A rokonságot most csak Káplár Nelli és Seszták Tamás képviselték. Szóval összesen 35-40 fő, akiket (és még másokat is) korábban Zita hívott meg egy pezsgős koccintásra és házilag készült tortára. Ez utóbbit Teri és Réka csinálták csütörtök délután: egy kerek túrótortát és és egy dupla (tripla?) meggyes-mákos-habos tortát, pénteken mi vittük fel ezeket. Az étterem adta a pezsgőt, a sajttálakat, a tányérokat, evőeszközt a tortához, fel is vágták azokat. Mindenki magának rendelte az italt, de volt, aki meg is vacsorázott helyben. A kiszolgálás gyors volt és korrekt, a zenét mi vihettük, a helyiség hangulatos. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Le is írom a hely nevét: Fanyűvő étterem, a Váci út 70 alatt található, a Dózsa György úthoz közel. Másnap a lányok közös bevásárlásba kezdtek, míg mi hazajöttünk. Bevásárlás, főzés, mire ők is megérkeztek este, készen volt minden és folytatódhatott az ünneplés: most Terit köszöntöttük a névnapja alkalmából. Petra kapott egy kvízjátékot (Inkvizitor)a szülinapjára, vacsora után azt próbáltuk ki: Jó!!! 2009. október 6. Bicsi Jutka telefonált tegnap este, hogy szombaton csendben meghalt az édesanyja, aki 91. éves volt. A Jóisten nyugtassa. Temetése pénteken, 10 órakor lesz a Mindszenti temetőben. 2009. október 5. Megint eltelt egy hét, meglehetősen sűrűn. Szerdán Budapestre utaztunk, mert Seszták Lacinál telefont szereltünk... vagyis inkább internetet. Ugyanis a modemet, szűrőt stb. ingyen kapta, "szereld magad" akcióban, de neki nem ott kellett, ahol a kapott anyagokkal felszerelhette volna azokat. Régi jó ismerősömmel megkonzultáltam a dolgot, majd anyagokkal és szerszámokkal felszerelkőzve Bp.-re indultunk. Később úgy hallottam, Laci nem nagyon bízott benne, hogy megbirkózunk a feladattal. Nos, nekiálltunk, szereltük a kábelt és a dobozokat, csatlakozókat. Lacinak közben el kellett mennie, ezért már nem láthatta: elsőre beindult minden, telefon és internet is. Míg haza nem ért, beállítgattam a levelező rendszert és a böngészőt és már kész rendszer fogadta. Másnap délelőtt intéztünk egy-két dolgot, pl. Teri osztálytársa részére ajándékokat vettünk (szombaton készültünk a 60 éves szülinapjára), Petrával ebédeltünk, majd régi ismerőseinkkel találkoztunk. Jót beszélgettünk, de ennek is vége kellett szakadjon: ők is siettek dolgukra, mi pedig egy koncertre a Művészetek Palotájába. Aznap volt ugyanis a zene világnapja, ennek keretében rendezték ezt a koncertet: a Haydn Crossovert. (Ez az év a Haydn-év, ennek keretén belül, Haydn művek különböző előadók (Lakria-trió és Akkord Quartett, valamint Szent Efrém férfikar: komoly zene; Jánosi együttes: népi zene; Mirrorworld: jazz) által külön-külön vagy együtt előadva). A jegyet Zita szerezte számunkra, eljöttek Petra és Rékáék is. Zita csak a második részre ért oda, mert a rendező iroda (ahol most gyakorlatát tölti) minden rendezvényére elment segíteni, fényképezni stb. Péntek reggel hazautaztunk, ajándékcsomagolás, összepakolás, majd szombaton délelőtt elindultunk Parádra. Mi értünk elsőnek oda, majd befutott a Simon házaspár Majoros Jutkával, később pedig megérkeztek Csiziék is. A nap hátralevő részét már együtt töltöttük, nagy-nagy beszélgetéseket hagyva magunk mögött, meg egy jót sétáltunk is, panorámát nézegetve. Vasárnap de. mise, majd beszélgetés, újabb séta, ezúttal Parádóhutára, ebéd, beszélgetés... Estére értünk gyakorlatilag haza, a Bükkön keresztül mentünk, kis tempóban, hogy gyönyörködhessünk a színesedő erdőkben. 2009. szeptember 28. No, mondhatnák sokan, jó lusta lett ez a tasilaci, hogy már egy hónapja meg sem "nyikkant" ezen az oldalon. De hát nem csak erről van szó... (bár van benne valami :-))) . De mindjárt az elején (hogy hátulról kezdjem) egy jó hír! TÁLASÉKNAK MA ÉJFÉL UTÁN EGÉSZSÉGES UNOKÁJUK SZÜLETETT. Zsombor névre hallgat (még nem hallgat), paraméterei: 3,10 kg és 52 cm. És akkor kezdem az elején: Imi még a családi találkozón szól Terinek, hogy szept. 7-től 14-ig rendelkezésre áll 12 fő részére a brači (Horvátország) üdülőjük. Már tavaly is ott akarta megrendezni a 60 éves szülinapját, de ez különféle okokból nem sikerült. Most szerette volna ezt megismételni, de a családit megelőző napon tudta meg, hogy kezelései tovább kell tartsanak, így megint nem jöhet, hát Terka szervezze meg, hogy ahányan odaférnek, menjenek le egy hétre az ő kontójára. Többen nem voltak erre hajlandók, így az utolsó percig való szervezés következtében 7-én, hétfőn reggel egy kocsival indultunk el: a Tálas házaspár, Sesztákné Ági és mi. tovább... Mi indulásunk előtti éjszaka Petránál aludtunk. Este odajött Zita is és meséltek a macedóniai útjukról. A brači kirándulásunk végén hazavittük Ágit, Tálasékat (nagymamáig) és nagyinak beszámoltunk az útról. A héten Zita gyakorlatát töltötte, Egerben volt, ahol egy koncertsorozat megszervezésének aktív részese volt. Vasárnapra hívott bennünket is, egy szerb (újvidéki) orthodox kórus (ennek szervezési munkáit Zita végezte) fellépésére, az egri rác templomba. A koncert nagyon jó volt, a kórus szerb, bolgár, orosz orthodox műveket adott elő. A templom akusztikája is nagyon illett a művekhez. Többször visszatapsolták a szereplőket, egyik visszatéréskor egy Bárdos Lajos művet énekeltek magyarul, és nagyon szépen! Utána meglátogattuk Seszták Attiláékat is. Zita egyébként a napokban kapott a karnagyuktól egy emailt, melyben az megköszönte a kitűnő szervezést, felemlegetve a koncert fantasztikusan jó hangulatát és a közönség szeretetét is. Nem is mondtam: újból iskolapadba ültünk! A Miskolci Egyetemen indult egy - egyébként a szervezett felnőttképzés keretein belül - két féléves előadássorozat, Szépkorúak Akadémiája címmel, az előadások minden pénteken délután vannak. Eddig két alkalommal voltak előadások, csupa érdekes dolgokat hallottunk. De hallgatásom legfőbb oka az volt, hogy régi ígéretemnek kellett eleget tegyek: még a szentföldi utunkon ígértem meg, hogyha elkészül a beszámolóm és a képek, akkor CD-re írom és eljuttatom, akinek csak kell. Nos, ezen dolgoztam az elmúlt héten, mert igencsak a körmömre égett a dolog :-(( . Persze nem lehet mindig a gép mellett ülni, tegnap pl. kimentünk a Bükkbe egyet sétálni. A jó idő nagyon sok embert kicsalt a természetbe. 2009. augusztus 31. Délutáni hír a lányoktól: kórusuk kategóriaelső lett, a nagydíjat egy szlovén kórus nyerte meg. Hurrá!!! És Petráék elindultak haza... 2009. augusztus 30. Teriék 41. érettségi találkozójára mentünk szombaton Bakonyszentlászlóra, budapesti kirándulásunk másik célja az volt, hogy reggel innen induljunk. tovább... Már Bakonyszentlászlón, délután kaptunk üzenetet a lányainktól. Azt írták, átmentek Albániába és hogy az milyen döbbenetes élménnyel járt. Meg azt is, hogy vasárnap lesz a kórusverseny, addig meg Ohridot fogják felfedezni. Nagyon várom már a beszámolójukat! És ma éjfél előtt befutott a hír is: a versenyen a kórusuk bejutott a döntőbe, a nagydíjért hétfőn versenyeznek! HAJRÁ VASS LAJOS KAMARAKÓRUS! 2009. augusztus 28. Tegnap, csütörtökön megérkeztünk Zita lakásába, ott néhány, korábban el nem végzett munkát vagy időközben adódott kisebb problémát "tettünk a helyére", pl. megjavítottam az elromlott zuhanyrózsát, feltettük a függönyt a nagyobbik szobába, mert hamarosan érkezik Zita új lakótársa, Petra kollégájának húga személyében. Miközben Zita és Petra meg éppen úton volt Ohrid felé. Hogy hogyan és miért? Petrával és még másik énekkaros társukkal mentek ebbe a macedón kisvárosba, egy kórusfesztiválra. Petra kocsijával mentek, előző nap késő délután indultak. Dél körül érkezett az értesítés, hogy szerencsésen megérkeztek a szállásukra, egy nagyon szuper kis panzióba. És mint írták, a városka környezete is gyönyörű. Terveik szerint minden szabadidejüket kirándulással és városnézéssel töltik. Nagyon kíváncsi vagyok arra, amit majd mesélnek és ami felvételt hoznak magukkal... Zitától továbbmentünk Petrához, itt szintén volt bőven mit csinálni: a felújításhoz kapcsolódó kisebb, elmaradt munkák vártak ránk: a konyhában új lámpát szereltem fel, a küszöbök mellett réseket tömítettem rugalmas anyaggal, Teri függöny vasalt és rakott fel, plédeket mosott és volt némi takarítás is... Pénteken Dodi barátunkat szerettük volna meglátogatni, már régen készültünk erre, de pechünkre épp akkor indultak a Balaton-felvidékre, a szőlőjükbe (csak későn telefonáltunk). 2009. augusztus 22. Az események folytatódnak... Vasárnap hazaérkeztünk Pestről, hétfőn elintéztünk egy csomó dolgot, ami összetorlódott az elmúlt két hét alatt. Mivel már szokásosan mi szállítjuk a sört a nagyobb családi összejövetelekre, szerdán a nászom, Dani elhozta hozzánk a sörcsapolóját és elmentünk sörért (az ő ismeretségi körében van, aki főzte), majd eljött a csütörtök, 20.-a: elindultunk előbb Nyíregyházára Nagyiért, majd Hajdúdorogra, a családi találkozóra. tovább... 2009. augusztus 16. Végre újból itthon! No, ez egy kis magyarázatra szorul. S hogy miért nem jelentkeztem időközben? Arra is rátérek. De kezdjük az elején. Pénteken elmentünk Kislétára, a Káplár Jancsiért mondott misére, majd szombaton Nyíregyházára, a temetésre. Ott és az elhantolást követő szeretetvendégségen sok régi ismerőssel, és olyan rokonnal is találkoztunk, akikkel egyébként csak ritkábban. És egy kellemes meglepetés is ért: Csubák Emese mondta, hogy az interneten bóklászva beírta a keresőbe, hogy Tasi, Varbó, és az felhozta a honlapomat. Azt mondta, hogy, hogy igen megörült és csak folytassam, mert így gyakrabban jut információhoz a családról. Nagyon tetszett neki, amit csináltam. Nekem meg az elismerés tetszett :-). Aztán már otthon ért a másik kellemes meglepetés: egy hölgy jelentkezett Pécsről email-ben. Azt írta, hogy olvasta a portugáliai útibeszámolónkat és egy kis segítséget kért, mivel oda készülnek, de időközben meg kellett változtassák a programjukat és emiatt kellenének újabb információk. Az első néhány kérdésre megadtam a választ, és Zitát kértem meg a többi megválaszolására. Ők később még leveleztek egyet-kettőt. Én a magam részéről nagyon örültem, hogy segítségére lehettünk valakinek a honlap révén! Másnap, vasárnap kocsiba vágtuk magunkat, ugyanis Petrának megígértük korábban: felügyeljük a nála dolgozó mesterek munkáját. A helyiségek nagy részét Petra, barátai segítségével már kiürítette, csak a vizesblokk és a kombinált hűtő maradt hátra. Hétfőn jött két fűtésszerelő radiátorokat cserélni, a régiekkel ugyanis sok baj volt: a csapok csöpögtek, nem lehetett elzárni őket stb. Az egyik régi radiátorral meggyűlt a bajuk. Túl azon, hogy a kötéseket nem lehetett megoldani semmiképpen sem, a radiátor súlya is probléma volt: egy 16 tagos, háromoszlopos, közel 50 éves öntöttvas radiátort (mintegy két mázsa súlyú) kellett valahogy lejuttatni a negyedik emeletről egyben, vagy darabokban. Bár mindkét szerelő meglehetősen tagbaszakadt ember, végülis a radiátor feldarabolása ill. kalapáccsal való összetörése mellett döntöttek. Majd háromnegyed óráig csak úgy zengett a lépcsőház! Ugyancsak hétfőn jött egy festő (kicsit kerülgették is egymást a vizesekkel), hogy kifesse a konyhát, az étkezőt és az előszobát. Bár a felület nem volt túlzottan nagy, az esős idő miatt nem száradt sem a glett, sem a festék. Végül is csütörtök délben végzett. Utólag derült ki, hogy nem is végzett olyan szép munkát... Ezután mi következtünk: laminált padló lerakására vállalkoztunk. Először a régi PVC-padló felszedése következett, ezzel is alaposan megszenvedtünk. Péntek délutántól egy gödöllői barátunk, Balogh Anti volt a segítségünkre. Lealapoztuk a régi, ragacsos mozaik-padlót, majd szombaton - egy csomó mérés után - aljzatkiegyenlítőt terítettünk rá. Kellett is belőle egy csomó, az egybenyitott konyha-ebédlő mozaikpadlója szintje mintegy 3 cm-t "játszott". Nem is mertük a sok szellőztetés, ventillátoros szárítás dacára sem elkezdeni a padlózást, csak kedd reggel, csütörtök reggel fejeztük be. Este többszöri egyeztetés után elmentünk egy régi barátunkhoz, akivel legalább 15 éve nem is találkoztunk. A neve ismerősen csenghet sokaknak: Biczó István... A padlózás után a szegélylécezés jött, Teri és Petra főleg tisztogatási munkákat végeztek, majd elkezdtük visszahordani-visszaszerelni a bútorokat. Mivel a porból a szobákba is jutott rendesen, hát ott is ki kellett alaposan takarítani. Szombat este 10 körül úgy hagytuk abba, hogy már csak egy-két kisebb dolog maradt hátra... Mi kezdetben Zitánál aludtunk, de portugáliai barátai jöttek, őket kellett elszállásolni és gardírozni, így átköltöztünk Petrához. Mindkét helyen van internet, föl is tölthettem volna az új dolgokat, de az este 8-9-ig végzett munka után már csak az ágyba vágytam kerülni. Nos, ezért csak most, itthonról jelentkezem újból... 2009. július 29. A múlt héten elintéztük a szervízeket (Petrának és a mi kocsinknak is - erre pont az 1 éves szülinapján vittük el), majd Teri visszavitte Petrának a "Lajost", én fájó derekamat "egyengettem" a földön fekve. Pénteken aztán Zita is hazajött este, egyik barátnője, volt osztálytársa, Dudás Laci legnagyobb lánya szombaton ugyanis férjhez ment. Közben hírek jöttek Kisléta tájáról is: Káplár Jancsi egy hét szabadságra ment, előbb Komlóskára, majd vonattal Máriahalomra mennek. Mondtuk is, kell egy kis pihenés neki, elég (nagyon) rosszakat hallottunk az egészségi állapotáról. Mi már egy régebbi hívásnak eleget téve készültünk anyósommal Seszták Laciékhoz a Tiszára. Hétfőn de. hallottuk, hogy Jancsi rosszul lett Máriahalmon, Bartha Gabi hozza őket haza, majd azt, hogy tegnap, kedden viszik őt Debrecenbe, vizsgálatra. Kedden - már a Tiszán - próbáltunk érdeklődni állapota felől. Kb. 2 óra felé Mari telefonunkra csak annyit válaszolt: nagy baj van, majd visszahív. Mint kiderült, Gábor és Csaba akkor érkeztek meg Jancsival Debrecenből, aki kiszállva a kocsiból bement a lakásba, és összeesett. Kihivták a mentőket. Kiérkezésükig Gábor még visszahozta az életbe egyszer, de többre nem tellett. A mentők is jó félóráig próbálkoztak az újraélesztéssel, mindhiába. A család engedélyt kapott arra, hogy ne vigyék el a testét, míg gyerekei mind (Nelli kivételével, aki Londonban volt) meg nem érkeznek. Minden a közelben lakó-tartózkodó családtag, rokon elment hozzájuk, így mi is. Tálas Misi és Seszták Pisti panachidát mondtak érte, majd ezután jöttek el a szállítók érte. Utána a templomban Seszták Pisti, Tálas Misi és Makláry Ákos misét mondtak érte. Ma délelőtt hazaindultunk "nagyival", ezalatt "beindult a gépezet": gyorsan intézkedni tudtak a temetésről. Eszerint e hét pénteken, 31-én 18 órakor Szilárd, az előző püspök vezetésével misét mondanak érte Kislétán, virrasztás és panachida is lesz. Másnap, szombaton 10-kor a józsavárosi templomban Fülöp, az új püspök celebrálja a papi temetési szertartást, majd innen átvonulnak a "Morgóba", itt már csak az elhantolás következik. 2009. július 19. Tegnap kimentünk Zita elé a reptérre, Terivel és Petrával, majd később hazaköltöztettük a saját lakásába, ugyanis míg Portugáliában volt, más lakott a szobájában. Petránál aludtunk s ma visszautaztunk Miskolcra Petra kocsijával, ugyanis itt volt bejelentve szervízre. Este aztán nagy öröm fogadott: Zoli elkészítette a tavalyi, Baltikumban tett útjukról a régen és már sokszor megígért élménybeszámolót! 2009. július 18. Zita hazaérkezett Portugáliából. ISTEN HOZOTT HAZA ÚJBÓL!!! 2009. július 17. Tegnap hajnalban megérkeztek Miskolcra Rékáék. Mintegy 1600 km-t vezettek Franciaországból hazáig egyfolytában, felváltva. Sietniök kellett, mert Rékának tegnap be kellett mennie az egyetemre. Szűk két hete indultak el. Egy hegymászó, hegyivezető ismerősük, Gilbert hívta meg őket magukhoz, vele a télen ismerkedtek meg a Tátrában. Mivel az első napokban dolgozott, Rékáék is csak később érkeztek meg hozzájuk, Ausztriában Innsbruckban és Svájcban töltöttek el előbb egy pár napot. Gilbertéknél nagyon kedves fogadtatásban volt részük. Tegnap este aztán el is jöttek, s egy kis rögtönzött úti beszámolót tartottak. Hát, nagyon érdekes dolgokat hallottunk tőlük, remélem, egy kis írásos, fényképes úti beszámoló leesik majd tőlük. :-)) Eljött a kútfúró is Varbóra, 10,5 m-nél megálltak egy hatalmas zuhé miatt, mely aztán haza is zavarta őket. Ma reggel újból jöttek, 16 m-ig el is jutottak, de víznek még csak halvány nyomát sem lehetett látni, sajnos... Azt mondták, ha idáig nem találtak, akkor még jó darabig nem is lesz. Délelőtt megnéztünk - csak kívülről - egy faházat, amit a tó másik oldalán hirdettek eladásra. Jól nézett ki, gondozott volt a kertje is, csak két baja volt: a panoráma csak egy közeli domboldalra nézett és a viszonylag keskeny telek mellett most volt egy-egy üres is mindkét oldalon, melyre ha építkeznek, teljesen beszorítja ezt a házat. 2009. július 13. Előző jelentkezésem óta csak néhány nap telt el, de ezek is olyan gyorsan, hogy alig vettük észre. A kútfúrónak előkészítettük a helyet a munkához, de csak a következő héten tud jönni. Péntek este hazajött Petra, aki most hétfőn repült haza Zitától, tele élményekkel, éjszakába nyúlóan arról beszélgettünk. Szombaton kimentünk Varbóra "pincenézésre", ahol előzőleg Rékáékkal voltunk, azokat néztük meg. Petrának is nagyon tetszettek (persze nem mind ...). Azután elmentünk Nyíregyházára "nagyihoz", vittünk egy kis barackot, amit Teri kapott nemrég. Kis vargabetűt is tettünk, egy kis csereháti faluba mentünk el, egy felújított parasztházat néztünk (volna) meg - mert nem biztos, hogy azt is találtuk meg. Nos, a képről jóval több jött le, mint amit a valóságban láttunk, a környék sem fogott meg annyira. Vasárnap Farkas Pistáék jöttek el hozzánk, a Kaláka-fesztiválra jöttek Miskolcra. Nagyon örültünk, hogy kicsit dumálhattunk velük ... 2009. július 7. Hát nem sűrűn irogatok ide mostanában... Mindenesetre ennek nem a "nagy semmittevés" volt az oka. Már korábban beszéltük, hogy a varbói telkünkkel kellene már valami komolyabbat kezdeni. Már kétszer fel is mentünk kocsival, de mindig féltem, hogy a bokorirtásból visszamaradt vastagabb maradványok esetleg kiszúrják a gumit. Utat kell hát csináltatni. Beszéltünk is egy vállalkozóval, aki megnézte és mondott is körülbelüli árat. Hát mit mondjak, nem kevés, majd meglátjuk... Zoli tervezni fog egy házbővítést Varbón, s az egyik felmérési alkalomkor elsétáltunk velük a varbói temető fölötti pincesorra. A hely hangulata, s a kilátás úgy megfogta őket, hogy egyből beleszerelmesedtek. Az egyik pince gazdájával beszélgettünk, meghívott egy pohár borra, s közben elmondta, hogy hallott egy-két eladó pincéről. Nosza utánajártunk a dolognak és egy héttel később ki is mentünk az alpolgármesterrel szétnézni. Nos, lehet, hogy lesz folytatása a dolognak... A héten út- és átereszügyben beszéltünk a polgármesterrel, és voltunk a földhivatalban is: nem egyszerű nekifogni a dolognak. Mindenesetre a legfontosabb lenne, hogy találjunk vizet. Jövő héten jön is egy kútfúró és megpróbálkozik ezzel. 2009. június 21. Az elmúlt egy-másfél hét is hozott érdekességeket. Bicsi Jancsiék voltak nálunk 10-e körül, s felvetették: kimennénk-e hozzájuk pár napra a kutyákra vigyázni, jó levegőt szívni. Nos, kimentünk előző szombaton, ők pedig elindultak egyet romantikázni a Magas-Tátrába a Zöld tóhoz: ugyanis pont 30 éve ott voltak. Vőnk, Zoli és Réka is eljött, természetesen Kóficcal, aki nagyon jól megvolt Jancsiék két kutyájával, s nagyon élvezte a szabadban való szaladgálást. Zoli közben Jancsi kis traktorával fűnyírózott a telkünkön. Már tavaly is nyírt egy keveset, akkor még a régi kis traktorral, amit nagyon élvezett. A mostanit is élvezte, különösen a nagyobb teljesítményét és a jobb stabilitását, így az egész munkát ráhagytam. Délutánra kész is lett, így nekünk nem maradt csak egy kevés olyan helyen, ahova nem tudott beférni a gáppel. Így aztán nekünk nem nagyon maradt munkánk a következő napokra :-). Kedden megérkeztek Jancsiék, s elmondták, hogy kicsit túl nagyot túráztak, amit 30 éve könnyedén megcsináltak, az most sokkal nehezebben sikerült. Hogy ki tudjuk majd a maradék részeket is tisztítani, szerdán vettünk egy motoros fűkaszát, amit másnap ki is próbáltunk. Hát, kell még egy kicsit gyakorolnom, hogy jól menjen... Szombatra (tegnap) összegyűlt a család, a közelgő névnapomat most ebédkor tudtuk megünnepelni. Kófic is ott volt természetesen, nagyon rendesen viselkedett. A nap gyorsan elszállt, s mi készültünk a másnapra: Petra és Réka reggel Nyíregyházára mentek a Nagyihoz, elvitték templomba, s kora délután jöttek haza. Mi Parádról fogadtuk Zsoltit, Tercsi (Terka osztálytársa volt a Svetitsben) férjét, s vele együtt mentünk Újfehértóra, Pregun Éváékhoz (szintén osztálytárs). Ott találkoztunk Simon Öcsiékkel Ausztráliából, akik szabadságukat töltik itt. Mártáék is megérkeztek, s további vendégeket hoztak: egy hajdani államtitkárt és a feleségét. Nagyon sokat beszélgettünk, s hamarosan indulnunk kellett haza: Zsoltnak másnap reggel volt az utolsó oktatói értekezlete, a következő évben már nem tanít, ott akart elbúcsúzni. 2009. június 7. Családunk bővült tegnap. Na nem volt titkos szülés vagy valami ilyesmi, hanem Rékáékhoz került egy kutya, akinek a neve Kófic. Réka Pécsett egy konferencián vett részt, útban hazafelé Budapestről egy kutyamenhelyről hozták el. S minthogy a héten lerobbant a kocsijuk, s emiatt vonattal mentek, Petra hozta őket haza, aki a választások miatt úgyis hazajött. Kófic jól tűrte az utazás fáradalmait, csak egyszer volt vele baj, már itt Miskolcon, a rázós úton kicsit kitaccsolt. Hozzánk jöttek be először, Kófic nagyon megilletődött volt, alig mozdult el az előszobából. Elmenetelük után kocsiba vágtuk magunkat, elmentünk Nyíregyházára, Édesanyához, elvittük neki a szerdán itt vásárolt vákuumos kenyértartót. Mi előzőleg teszteltük, úgy tapasztaltuk, hogy kevésbé szárad és romlik meg a kenyér benne, mint egyébként. Édesanya bemutatta, hogy mit ért el a gyógytornája következtében: hát valóban sokat. Mi egyébként látjuk itthonról, amikor nekikezd tornázni. Hogy hogyan? Megkérte Terit, hogy keressen az interneten neki való gyógytornát, ő ugyanis csak szövegeset talált, képeset nem. Teri elküldte neki a linket. Amikor felnyitja a gépe fedelét, hogy elkezdjen tornázni, beindul automatikusan a Skype, s mi ezt otthonról látjuk. Hát nem jó? Este hazafelé beugrottunk Rékáékhoz, hogy a kutya hogyan viselte az első napot: meglepően jól. Ma délelőtt eljöttek Rékáék, hogy Réka segítsen kitakarítani a Petra kocsiját, természetesen Kóficot is magukkal hozták. Míg Réka takarított, Zoli sétálni ment vele. Aztán feljöttek a lakásba ebédelni, Kófic megismerte, és már korántsem volt olyan elfogódott, mint tegnap, nagyon jól viselkedett egész idő alatt, míg itt voltak (2-3 óra). 2009. május 27. Ma Rékáék kora este eljöttek. Teri kajával várta őket, Zoli egyik kedvenc ételével, a lapcsánkával (tócsnival). Jó nagy adag betermelése után leültünk portugáliai fényképeket nézegetni. A mi általunk készítetteket, mert egyrészt korábban nem jutott rá idő, hogy megmutassuk, másrészt ők olyan sokat készítettek kint, hogy csak egy első szűrésre volt idejük (1600-ból maradt 1400!). Mindenesetre érdekes volt, mikor mondták: itt mi is jártunk, vagy: ezt mi is lefényképeztük, vagy: voltunk itt, de ezt nem láttuk! 2009. május 26. Az internetről tudomást szereztünk arról, hogy Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója itt jár a közelünkben: Sajószentpéteren, a görögkatolikus templomban tegnap, 25-én, majd ma itt az Avas-Délen, a jezsuitáknál. Mi többször is hallottuk őt személyesen, legutóbb tavaly Erdélyben, pünkösd vasárnapján, amikor Gyimesbükkön a Magyar Államvasutak legkeletibb, az ezeréves határon lévő, felújított őrháza avatása napján ő is felavatta az alapítvány legújabb gyermekmentő intézményét. Elmentünk hát Sajószentpéterre. Már a templom körüli utcákban lévő autók száma is mutatta, hogy sokan kíváncsiak rá. A templomban alig kaptunk ülőhelyet, pedig még sokan jöttek utánunk. Nemsokára megérkezett Csaba "testvér" is a parókus társaságában, aki röviden köszöntötte őt. Ugyanezt tette egy környékbeli református lelkész (a templomban jócskán voltak reformátusok Bicsi Jutkán és rajtam kívül is), majd a vendég a megértésről, szeretetről, vígasztalásról elmélkedett a maga egyszerű, megkapó stílusában. Nagyon jó volt újból hallgatni őt. Ma az Avas-Déli Ige templomában celebrált misét, az itt szervezett "kilenced" keretén belül. Prédikációja ugyanazon témákat járta körül, mint Sajószentpéteren, így történetei, illusztrációi nekem részben visszaköszöntek. A mise végére "ajándékot" is hozott: "gyermekei" közül kettőt, akik az őt otthon helyettesítő idős pap versét mondták-énekelték el. A versbe bele volt fűzve a "Boldogasszony anyánk..." néhány versszaka. Fantasztikus volt: a gyermekek megénekeltették a tömött templomot. A hívek felállva énekelték a gyerekekkel hajdani himnuszunkat. Csodálatos érzés volt... Más: estére megérkeztek Rékáék Portugáliából. Azt mondták csak röviden, hogy csodálatos volt minden, egészen beleszerelmesedtek az országba ill. Lisszabonba! Hamarosan élménybeszámolót is tartanak. 2009. május 19. Tegnap Rékáék elutaztak Portugáliába. Reggel megjöttek a Teri által sütött süteményért, elláttak instrukciókkal a halaikat illetően, átadták feladásra azt a munkát, amin Réka egész éjjel dolgozott, aztán elindultak Bp-re. Petránál leparkoltak, majd némi pihenő után elindultak a buszhoz, mely Bécsbe vitte őket a reptérre. Ott elég sokat kellett várniok, mert a gépük este 10.30-kor indult, dehát ez az ára annak, hogy olcsón kijutottak Portugáliába (egyet fizet-kettőt kap akcióban mentek). Zita várta őket a reptéren. Magyar idő szerint ma hajnali fél háromkor küldték az SMS-t, hogy a szálláson vannak. Bizonyára ma sokáig alszanak, hogy némi erőt merítsenek a következő napok feszített látogatási tempójához... 2009. május 17. Nagyon mozgalmas napunk volt tegnap. Kora délelőtt Nyíregyházára utaztunk, ahol felvettük anyósomat, majd Oroson Ágit és együtt mentünk tovább Kisvárdára. Ott ugyanis 1/2 12-kor misét mondtak Miklós sógoromért, a kisvárdai templomban, működésének hajdani helyszínén. A napokban volt ugyanis 20 éve, hogy meghalt... A pannichidát a temetőben mondták el a sírjánál. Utána a városban egy kis szeretetvendégség volt a résztvevőknek, a volt lottózó helyén. Ez az épület volt valamikor Kisvárda első bankja, a belső részen még fellelhetők voltak a "hajdani boldogabb idők" nyomai. Innen aztán Oros és Nyíregyháza érintésével hazamentünk, ugyanis Petra időközben Miskolcra jött. Meghívott bennünket a Miskolci Filharmonikus Zenekar hangversenyére, ami a szokásostól nagyon sokban eltért. Pl. a helyszín a miskolci Sportcsarnok volt, a repertoáron kizárólag válogatott, híres filmek zenéi voltak, és az előadás multimédiás volt: hangosítás volt és fényeffektek, kivetítőkön pedig a filmzenéhez kapcsolódó fimrészletek látszottak. A műsorvezető Stohl András volt, a betétdalokat a Megasztár-győztes Király Viktor énekelte. A rock-betéteket a filharmonikusok néhány tagja játszotta, szóló- és basszusgitáron és dobokon, a vokál a zenekar vonós-szekciója női tagjaiból alakult. Az egész ötletgazdája Szabó Péter, aki a Filharmonikusok zeneigazgatója. Valamikor (mikor még Budapesten dolgozott) Petrával és Zitával egy kórusban énekeltek, innen az ismeretség. Az előadás kitűnő volt és különleges... Előadják-e még máshol is? És vajjon lesz-e még folytatása? 2009. május 13. Ma Terivel és vőmmel Varbóra mentünk, mert Bicsi Jancsiékkal megbeszéltük, hogy lovakat fényképezünk. Ugyanis a csikójuk valamilyen díjat nyert, de csak "statikus" képeik vannak, kellene elküldeniök valami mozgalmasat is róla. Szóval fotóztunk egy csomót, Zoli a jókat fel is rakta az albumába: 2009. május 3. Eseménydús héten vagyunk túl. Csütörtökön Káplár Panninak volt a ballagása, amit az eső részben elmosott. Mi a következő napi nagy eseményre vállaltuk a sörellátást, a sört és a berendezést Dorogra kellett szállítanunk, oda sem mehettünk azonban korábban, ballagás miatt... Így aztán már csak Panniékhoz jutottunk el, ahol a ballagás után jónéhányan összegyűltünk. Jó kis beszélgetések alakultak ki. Aztán másnap, pénteken Hajdúdorogra mentünk, itt volt Tálas Misi esküvője. Misi rendőr kollégái díszegyenruhában álltak sorfalat, az ifjú pár (Misi a díszegyenruhájában, Adrienn nagyon csinos menyasszonyi ruhában) közöttük haladt be a templomba. Már szokás, hogy a családhoz tartozó papok esketnek ilyenkor. Az eskető pap az idősebb Tálas Misi volt, a beszédet Seszták Pisti mondta. Káplár Jancsi, Makláry Ákos és Bíró Pisti koncelebráltak. Külön ízt adott a dolognak, hogy a máriapócsi kegykép előtt történt az esküvő, mivel az a máriapócsi templom renoválása miatt ideiglenesen Hajdúdorogon van a templomban. Utána a Gimnázium aulájában volt a lakodalom. Egy egyszemélyes zenekar játszott, akinek a legnagyobb hibája az volt, hogy hangos volt. Többször is szóltak neki, hogy halkítsa le, de átmeneti halkulás után érdekes módon mindig újra és újra hangosabb lett. A beszélgetés így gyakorlatilag lehetelen volt még a zenésztől távoleső helyeken is. De legalább a vacsora alatt nem játszott. A teremben kialakult egy "kemény mag", Misi rendőr kollégáiból, akikhez időnként Misi is csatlakozott. Időnként - főleg a végefelé - magukhoz ragadták a kezdeményezést és a mikrofont is, ilyenkor ők uralták a táncterületet. Egy alkalommal egyikük kézhezkapott egy nagy fedőt, másikuk egy nagy fakanalat, és azzal ütötte a fedőt. A fakanál volt a gyengébb... Gondoltam is, vajon most tüntetésre gyakorolnak? :-D De minden mulatságnak egyszer vége szakad. Mi kettő felé mentünk el aludni (az iskolában nagyon jó szállás volt), a kitartóbbak 4 - 1/2 5-ig fenn voltak. És délig nem kellett elmenni, ez külön jó volt. Aznap, szombat este azonban újabb esemény volt: Jánosért (meg apósomért és Mikiért) mondtak misét Oroson, este 7-kor. Gondolom, az időpont miatt nem tudtak sokan ottmaradni erre az eseményre. Utána mi is rögtön hazaindultunk Miskolcra. 2009.április 26. Elkészült Petra szekrénye, elég jól sikerült. Azután elutaztunk Portugáliába egy hétre, onnan élményekkel tele, szerencsésen visszaérkeztünk. Utunkról hamarosan írok. A szentföldi zarándoklatról szóló élménybeszámolómmal kapcsolatban csak részben kaptam visszajelzéseket, így most már felteszem a netre, s várom a továbbiakat. S elkezdem írni a lisszaboni utunkról szóló beszámolót is... 2009.április 5. Szentföldi élménybeszámolóm elkészült, kontroll céljából elküldtem a velünk utazó barátainknak ill. Tibor atyának. Ha visszakapom, elvégzem a javításokat és feltöltöm az internetre. Most a húsvétra készülünk, majd azt követően újabb utazásra: repülünk Lisszabonba Zitához (úgye milyen jó nekünk?) :-)) A repülőjegyet már megvettük (interneten) és a szállást is leelőlegeztük (átutalás interneten keresztül, természetesen), most már csak készülnünk kell. De előbb még Petrának a beépített szekrényét tolóajtósra alakítom, hogy több helye legyen a szobában. (Remélem, nem rontom el...) 2009. március 23. Régen írtam már, nem, mintha nem lett volna semmi érdekes, hanem elfoglalt az útibeszámolóm: képek rendezése, megírás (ez utóbbival volt a legtöbb bajom: a jegyzeteim kevésnek bizonyultak, nagyon sok mindennek utána kellett néznem). No de már látom az alagút végét, nemsokára fenn lesz a honlapon, remélem! 2009. február 28. Hosszú hallgatás után újból jelentkezem. No nem azért csak most, mert nem lett volna mit leírnom, hanem inkább az időhiány miatt. Ugyanis elkezdtünk készülni a szentföldi utunkra, már amikor itthon voltunk, mert Terka nagyjából a fele idejét anyósomnál töltötte, hogy segítségére legyen. Aztán 17-én Budapestre utaztunk, Petrához, mert a következő nap reggel (7 óra körül) már a reptéren kellett lennünk, ide is Petra vitt ki. Az útról külön beszámolót írok majd. Hazaérkezésünk 26-án, este 1/2 10 körül történt, szintén Petra jött ki a reptérre értünk Zitával. Útközben hallottuk tőlük, hogy Imit másnap megműtik. Ők már tudták korábban is, hogy kórházban van, de amíg kint voltunk, nem mondták el, hogy ne idegesítsenek bennünket. Rékáék is Bp-en voltak, egy buliba mentek, amit a hajdani építészhallgatók - Zoli ismerősei - szerveztek. Jól érezték magukat, csak pirkadatkor értek haza, Réka kicsit megsüketülve (a hangfalhoz közel táncolt) :-)). Nem sokat aludhattak azonban, mert délelőtt mindenki felköszöntött a szülinapom alkalmából. Azért akkor, mert Zitának nem sokkal dél után indulnia kellett a reptérre, hogy elkezdje öt hónapos lisszaboni tanulását. A reptéren a becsekkolás után aztán elbúcsúztunk (mindannyian ott voltunk: Rékáék, kis Dani, Petra és mi), puszi, könnyek. Kimentünk a teraszra is integetni, azután indulás haza. Az M0 új szakaszán jöttünk az M3-ra. Már közel voltunk Miskolchoz, mikor megtudtuk, hogy Imi műtétje befejeződött, az intenzíven van. Reménykedjünk a mihamarabbi javulásban! Zita este emailen jelentkezett Lisszabonból: megérkezett a szállásra, minden OK. Másnap (ma) aztán már interneten keresztül (Skype) beszéltünk is vele, mondta, hogy vezeti a blogját, képeket is tesz fel rá. 2009. február 8. Zita 4-én végzett a vizsgáival: megvan a féléve. Készült a szombati kirándulásra, Selmecbányára (Banská Stiavnica), Petrával jöttek volna együtt, de Petra lebetegedett, úgyhogy Annamarihoz (akik nem ismernék: Zoli nővéréhez) társult be. Voltaképpen hárman jöttek: ők ketten és Annamari (Amma) kutyája, Rusty. A szálláson előre le volt beszélve, hogy bevihető a kutya is. Rustynak jó dolga volt: végig Zita ölében ülve nézelődhetett a tájban. Mi 9-kor indultunk Miskolcról, Zoli szülei és az öccse, Dani az egyik kocsiban, Réka és Zoli mivelünk a másikban. Nagyjából délben értünk oda. A szállás - ami a híres-nevezetes Akadémia mellett volt - elfoglalása után nekiestünk az otthonról hozott "hazainak", majd elindultunk a városba. (A kis) Dani - miskolci egyetemistaként elég sok selmeci hagyománnyal ismerkedett meg - "nyomta" a helyi történeteket, Zoliék meg - miután már többször is voltak a városban - vezettek bennünket. Főtér, séta a keskeny utcákon, fel és le, (szó szerint!!!, mert a város egy völgyben helyezkedik el, egy négyzetméter sík felületet nem találsz!), leányvár, majd az "út porát leöblítendő" beültünk egy kis vendéglőbe sörözni, pont a jó meleg kandalló mellé. Itt egyedül Amma evett juhtúrós sztrapacskát (halusky-t). Minthogy a "hazai" még bőven tartott, hát otthon megcsappantottuk egy kicsit, majd Zoliék elvittek egy nagyon hangulatos kis sörözőbe. Mi aztán hazamentünk csicsikálni, de a fiatalság még visszafordult a kapuban egy kocsmakörre. Másnap reggeli után aztán megnéztük az Akadémia épületeit kívülről, meg a kertjét, majd onnan a Kálvária felé vettük az utat. Jó meredeken kell felmenni, jó sáros volt a terep is, hiszen alig olvadt még el még a hó. Azt hittük, magasságban is vagy jó 100-150 métert mentünk föl, azután itthon kiderült (a Google Earth segítségével): alig 70-80 métert másztunk csak. Innen Körmöcbányára (Kremnica) mentünk, ami vagy háromnegyed órányira van Selmectől. A városban verték a híres "körmöci aranyat", mely több mint 500 évig Közép-Európa meghatározó pénzérméje volt. A vár zárva volt, így csak sétáltunk egyet az utcákon. Ebédelni akartunk, de a város egyetlen jó étterme zártkörű rendezvény miatt nem tudott minket fogadni, emiatt aztán a hazaúton - nem messze innen - egy új vendéglőben, Bartosova Lehotka szélén jót ettünk, és olcsón. Itt elváltak útjaink, Amma Zitával, a kutyával és Zolival - akinek egy munka miatt Budapestre kellett utaznia - elindultak, majd utánuk a Miskolcra tartó csapat is. Szép út volt, érdemes másnak is megismételni! Zita gyors volt, már az este felrakta az internetre a képeit, hamarosan további képeket is láthattok az útról. 2009. január 26. Zita az utóbbi napokban belázasodva készült az utolsó német szigorlatára. Hétfőn, miután kicsit jobban lett, elment vizsgázni és sikerült! Már csak két kollokviuma van hátra (kommunikációból), februárban. Haza is utazott este, rendezni a dolgait (pl. könyvtár), majd szerdán visszamegy és ott készül tovább. Aztán már csak a vizsgák, beiratkozás, az új félév vizsgái halasztásának intézése és készülődés Lisszabonba. Mi is készülünk a február közepi kirándulásunkra: a Szentföldre. Még az ősszel neveztünk be rá, egy baráti házaspár is jön a Balaton-felvidékről (Margó és Terka gimis osztálytársak voltak). Kicsit kérdéses volt, hogy az ott kialakult helyzet miatt mehetünk-e egyáltalán, de úgy néz ki, hogy elindul a csapat. 26-án érünk haza, Zita pedig 27-én repül Lisszabonba. De előbb 6-án - Rékáék meghívására - elmegyünk egyet kirándulni velük és a Bereczki familiával együtt Selmecbányára. Kicsit sűrű lett a program... 2009. január 17. Az első éjszakát Erzsi töltötte anyósom mellett, utána délután Terka váltotta őt. Úgy volt, hogy mindketten megyünk, de azután Édesanya "sugallatára" csak ő ment. Mint Terka elmondta, nem volt könnyű az éjszakája, nagyon fájt a karja, és csak amikor már nem nagyon bírta, akkor vett csak be fájdalomcsillapítót. Nagyon makacs, hiába, Bicsánszky-fajta... Többen meg is látogatták: Kati Marcsival, gyerekek nélkül (jobb is, valószínűleg most zavarták volna alaposan), Ági Attiláékkal. Terkának sikerült úgy felöltöztetni, hogy már kiülhetett a foteljába is (ez elég nehéz, mert a felkarja a felsőtestéhez hozzá van erősítve, kötözve). 2009. január 15. Anyósomat mind a mai napig a posztoperatív őrzőben fektették, mert a jobb mellett a bal karja és keze is erősen be volt dagadva. Hál'Istennek nem alakult ki trombózis. Kedd este Zita hazajött Pestről, hogy másnap (ma) velünk együtt meglátogathassa. Látogatás után azután rögtön vonatra is ült és visszautazott, mert vizsgaidőszaka van és egy kemény vizsgára készül. Anyósomat ma vitte haza a mentő. Egész délelőtt várta őket, majd egész délután, végül este 7-re került velük haza, de csak úgy, hogy a kis Misi beszélt valakivel ez ügyben. Egyébként talán este 11-re meg is érkezett volna... :-((( A bentlét idegileg kicsit meg is viselte, különösen, hogy mellette ma délelőtt meghalt valaki. Talán az otthoni környezet rendbehozza egy kicsit lelkileg. Erzsi maradt otthon most vele. Fantasztikus ereje és akarata van: míg a kórházban még csak ülni tudott önállóan, addig otthon most este egyedül ment ki a toalettre. Csak el ne essen újból! 2009. január 11. Tegnap kaptuk a hírt, hogy anyósom (Édesanya, Nagyi, Dédi) déltájban otthon elesett és nem tudja mozgatni a jobb karját. A szomszéd Erzsike ment át hozzá először, miután Édesanya elkúszott az ajtóig, kinyitotta és kikiabált. Telefon Erzsinek és másoknak, mentők, kórház. (Közben Timi is kocsiba vágta magát és bejött a Nyh-i kórházba.) Kiderült, hogy a jobb felkarját alaposan eltörte, műteni kell. Időközben Imi is megérkezett Izával. Anyósom persze mondta, hogy "minek indultatok el ebben a rossz időben", meg hogy "minek ez az ingyencirkusz" körülötte. Még délután megműtötték, utána az őrzőbe került. Ma Erzsi a kis Erzsivel már reggel bent voltak a kórházban nála. Mi is meglátogattuk délután Terivel és Rékával (neki - miután leadta a Dayka-kéziratot - megnőtt az ideje és egy idegeskedési forrással kevesebbje is lett), viszonylag vidáman volt, csak a karját fájlalta, már kezdett elmenni belőle a fájdalomcsillapító hatása. Azt mondta, minél hamarabb ki akar kerülni, szeretne tovább varrni... "Bal kézzel is tudok"- mondta. Távoztunkban az épület kapujában még találkoztunk Káplárékkal is. 2009. január 5. Rékáék tegnap du. jöttek haza Csehországból, ide 30-án indultak el. Eredetileg a Cseh Paradicsomban akartak kirándulni, de Réka már eleve kicsit lázasan indult el, fájt a torka, náthás is volt. Emiatt aztán nem is nagyon kirándultak a természetbe, inkább várost néztek. Útjukról készültek felvételek, melyek már fenn vannak a neten is. (Mondtam már? Mind Rékát, mind Zolit jó szemű fotósnak látom, érdemes a többi felvételeiket is megnézni, ha valakinek vannak erre szánható percei :=).) Egyébként én is "döglődöm", erős köhögés stb. A torkom szilveszter éjjelén fájdult meg, de nem a mulatozás hevében :=)). Most itthon ülök a gépem előtt és tanulom a php programozási nyelvet, hogy minél jobb honlapot tudjak készíteni :-D. 2009. január 1. BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!! 2008. december 4. Zita megrendelte a jegyét a lisszaboni repülőjáratra, s ennek örömére egy blogot nyitott, ahol szeretné megosztani másokkal is a szerzett információkat, élményeket az úttal és a kinttartózkodással kapcsolatban. A blog a következő címen található: 2008. november 26. Színházbérletünk van, így láttuk nemrégen a Muzsika hangja c. musical bemutató előadásását. Terinek már az első percektől kezdve gyanús volt, hogy ismeri. Hát persze! Ők a Svetitsben, harmadikos korukban játszották a Trapp család történetét, ennek az első részéből készült a musical. Nagyon tetszett a darab, hamar jött is az ötlet, hogy ezt az élményt meg kellene osztani más osztálytársakkal (volt szereplőtársakkal). Kis szervezőmunkát követően 25-re vettünk is négy jegyet (bérletszünetes nap), Trájer Tercsiéknek és Pregun Éváéknak, akiket délutáni megérkezésüket követően el is vittünk. Nagyon tetszett nekik is a darab. Utána este-éjszaka nagy beszélgetés következett, majd u.ez folytatódott ma délutánig, hazamenetelükig. 2008. november 4. Ma kezdődött országosan a Magyar Tudomány Ünnepe, itt Miskolcon a MAB székházában. Ennek keretén belül minden évben kitüntetéseket osztanak, így az észak-magyarországi régióban 12-13 fiatal tudományos kutató kap elismerést (Tudományos Díj) a munkájáért. Nos az idén Réka volt az egyik kitüntetett. Nagyon izgult, mikor átvette, de ő már csak ilyen... Ezúton is gratulálunk neki! A kitüntetettek: 2008. november 2. Tegnap újból együtt volt a család. Az ősz nálunk ilyen, egymás után jönnek a név- és szülinapok. Most egyszerre ünnepeltük Teri szülinapját, Réka névnapját és Zita szülinapját. Ebédre jött össze a hatfős csapat és estig együtt is voltunk. Volt itt minden, móka és kacagás, valamint az elmaradhatatlan játékok: scrabble és solo. Rékáék csak későn este mentek el. Ma pedig új dologgal találkoztunk: elmentünk fallabdázni. Zita volt az oktató, ő az egyetemi testnevelésóra keretében fallabdázik. Úgy voltunk, mint az egyszeri orosztanárral: mindig egy-két óra tananyaggal előbb járt, mint az okítandó rész... Bár én nem csináltam, azt láttam, hogy nagyon megmozgat mindent, ha valaki intenzíven csinálja. Petra és Zita szoktak Pesten is fallabdázni, így már csak nekünk volt új a dolog. 2008. október 26. Tegnap hazaértünk Ausztriából. Korábban már írtam, hogy Petra és Zita egy kórusban énekelnek, és egy oratóriumra előadására készülnek. Petra nem sokkal az olaszországi út után megtudta, hogy egy nagyon fontos tárgyalás miatt nem tud kiutazni a hangversenyekre, így a későbbi - csak az oratóriumra való - felkészítésekre már el sem ment. Nos, a várva várt pillanat elkövetkezett: 19-én elutaztak Linzbe. tovább... 2008. október 12. Ma Petra szülinapját és Teri névnapját együtt ünnepeltük. Túl a Teri által készített sok finom kaján most Réka is készített egy tortát. Ez - bár Réka nem volt vele teljesen megelégedve - olyan fínomra sikerült, hogy még Teri - aki köztudomásúlag abszolúte nem édesszájú - is rájárogatott. Rékáéknak otthon vendégei voltak, Réka vissza is vitt a tortájából egy kicsit. A vendégeik az utolsó falatokért valóságos közelharcot vívtak... A torta receptjét hamarosan leírjuk. 2008. október 7. Rékát ma megválasztották az MTA Miskolci Akadémiai Bizottság titkárává. Azt még nem tudni, hogy ez mennyi pluszmunkát jelent. Mindenesetre a régi titkárral hamarosan felveszi a kapcsolatot, hogy minél hamarabb el tudja kezdeni ezt a munkát is. 2008. szeptember 12. Petra átvette a kocsiját itt Miskolcon. Egy nagyon szép piros Toyota Yaris tulajdonosa lett. Hozzánk hazafelé azonban furcsa dolgot művelt: egy kereszteződésben állva a fordulatszám elég erősen ingadozva fel-le járt. Szegény Petra kibukott, hogy az új kocsi máris elromlott! Legott visszafordultunk a szervízbe, ott azonban a hiba nem jött elő. Azt mondták, hogy ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a kocsi vezérlése még most "tanulja a gazdáját". Némileg megnyugodva mentünk haza. A "hiba" azóta nem jött elő... 2008. szeptember 3. Terka nénit elkísértük utolsó útjára. Hollóházán temették, oda, ahol Jani bácsi is fekszik. A temetésen nagyon sokan voltak, sokan a családból, közeli és távoli ismerősök. A faluból is sokan eljöttek, dacára a hétköznapi temetésnek (szerda, 13 óra). Terka néni római katolikus volt, de görögkatolikus szertartás szerint temették. Az ok: a jelenlegi helyi plébános a halála előtt 3-4 héttel érkezett a faluba, nem ismerte Terka nénit. A szertartást Seszták Pisti végezte, Káplár Jancsi, Tálas Misi, Makláry Ákos és Bíró Pisti koncelebrálásával. Beszéde egyszerű volt, semmi pátosz, hatására Terka néni úgy elevenedett meg előttünk, ahogyan Őt évtizedeken keresztül megismerhettük. Ha lehet azt mondani, szép volt... Utána szeretetvendégség volt egy helyi panzióban, ez egyben jó alkalom is volt arra, hogy azok, akik csak nagyritkán találkoznak, válthassanak néhány szót egymással. Este Terka néniért mondtak misét a római katolikus templomban, ezen már csak a szűk család és a helyiek vettek részt. 2008. augusztus 31. Látogatónk volt, Vajdics Laci Mohácsról. Akinek nem ismerős a neve, elmondom, hogy ő a nyírpilisi Julis néni (a Seszták gyerekek "pótnagymamája") egyik unokája. Gépészmérnökként végzett a hajdani (miskolci) Nehézipari Műszaki Egyetemen, most évfolyam- és tankörtalálkozóra jött, s meglátogatott bennünket. Jót beszélgettünk, Terivel még a Julis néni által készített rántotta receptjét is alaposan megtárgyalták, ő sem emlékezett már rá, hogy csinálta a nagymama. Állítólag nagyon fínom volt. Akinek esetleg kedve támadna elkészíteni, az itt olvashatja a receptet. 2008. augusztus 27. Ma reggel meghalt Bicsánszky Jánosné, Terka néni. Már régóta feküdt a kórházban. A teste hagyta cserben, szelleme végig ép volt. Teri nagynénjei közül Őt ismertem és Őt is szerettem a legjobban. Mindig is csodáltam azt a szellemi kapacitást, mely Őt jellemezte. Bár nem volt egy kimondott "konyhatündér" (ennek oka részben vaksága volt), ha meglátogattuk, mindig megkínált valamivel. És az ajándékok, ami nélkül nem nagyon lehetett Tőle eljönni: hol egy kis porcelán, hol egy könyv... Azt hiszem, sokan és soká fogunk Rá emlékezni. A Jóisten nyugtassa. 2008.augusztus 25. Réka kézhez kapta adjunktusi kinevezését. Már egy éve is megkaphatta volna (megvolt a PHD-ja), de a rossz nyelvek szerint nem volt pénz a magasabb fizetésre... 2008. július Petra és Zita Olaszországban voltak a kórussal énekelni. Tulajdonképpen ez egy felkészülő próbasorozat volt az ősszel Salzburgban rendezendő fesztiválra, ahol egy nehéz oratóriummal vesznek részt. Az útról most készül a beszámolójuk, ha elkészül, itt lesz olvasható. 2008. nyara Réka és Zoli Észtországban voltak, Réka a tartui egyetem magyar szakosai számára tartott néhány előadást. Kocsival mentek, szabadidejükben máshova is eljutottak. Az útról készül az élménybeszámolójuk, mely - reméljük - hamarosan olvasható lesz a honlapon. Sok szép helyen jártak, sok szép képet is készítettek, melyek a neten megtalálhatók ezen a címen: 2008. május 2. Elkészítettem Zita konyhabútorát, két részletben (először az alsó elemeket, majd a felsőket) be is szereltük Terivel. Nagyon ügyes asztalosinas...:-) Itt látható néhány kép a bútorról: 2008. április 14. Nagy újságot tudtunk meg: Zita értesítést kapott, hogy elnyert egy "Erasmus" ösztöndíjat. Jövőre ezek szerint Portugáliába (itt is Lisszabonba az egyetemre) megy egy félévre tanulni. Furán hangzik, de igaz: németet!!! Hogy pontosabb legyek: azt tanulmányozza, hogy a németet, mint idegen nyelvet ott hogyan tanítják. No és nem utolsósorban egy olyan európai civilizációba nyer betekintést, ahova - főleg a tőlünk való távolság miatt - egyébként nem biztos, hogy sűrűn eljutna. A portugál nyelvvel fél Dél-Amerika nyelvileg ismerős lesz neki. Ezért már az indulásig is is megpróbál valamilyen szintre jutni a portugál nyelvben. Gratulálunk neki! 2008. március 1. Levonultunk Zita lakásáról. Biztosan tudjátok, az ősszel vettünk Zitának egy kis lakást, amit a hitel- és egyéb dolgok miatt decemberben tudtunk csak birtokba venni. A lakás nagyon le volt robbanva, gyakorlatilag ... tovább... 2007. július Mint tudjátok, Petra és Zita a Vasas Művészegyüttes "Vass Lajos Kamarakórus"-ában énekelnek. A kórussal most tértek haza a Mordvin Köztársaság (Oroszországban van), a fővárosából, Szaranszkból, ahol a kórus (a debreceni Hajdú Tánceggyüttessel egyetemben) hazánkat képviselte az ott megrendezett Nemzetközi Finnugor Fesztiválon (július 16-23 között). Sok érdekes dolgot tapasztaltak, élményeik vegyesek voltak. Beszámolójukat itt olvashatjátok. A kórusból más is írt beszámolót, ez ide kattintva olvasható. 2007. július 11. Petrát ma "cum laude" ügyvéddé avatták. Az avatás után elmentünk "egyet enni az egészségére" (azért nem inni, mert kocsival voltunk). De neki hamarosan el kellett mennie, várta a munka. 2007. április 27. Réka sikeresen megvédte doktori disszertációját, a bíráló bizottság 100%-ra értékelte munkáját és lehetővé tették, hogy a dolgozatát - kiegészítve néhány dologgal - könyv alakban is kiadhassa. A nap szomorúsága: János az este meghalt! Mi még Réka védése után meglátogattuk, beszéltünk vele. Attiláék később érkeztek, még ők is beszélgettek. Aztán... 2007. március 1. Volt egyszer, hol nem volt, volt egy sorozat a televízióban, Váratlan utazás címmel. Ezt nálunk csöndben kellett nézni és hallgatni. E film (ill. az ezt inspiráló regény) alapján létrejött egy fan-klub az interneten (http://avonlea.hu), mely kiírt egy fogalmazási pályázatot. Nosza, Réka írt is egy kis művet (novellát?), beküldte és megnyerte azt. Ketten bírálták el az írást, nagyon érdekes volt elolvasni a két bírálatot és összehasonlítani, mit tartottak erénynek és mit hibának. Itt olvashatjátok a művet, valamint a dolgozat bírálatait. 2007. február 24. Ma olyan dologban volt részem, amilyenben még soha. Kezdem azzal, hogy Petra délelőtt, arra hivatkozva, hogy meg szeretne mutatni Miskolc-Tapolcán egy házat, hogy mit szólok hozzá, beültetett a kocsinkba, az anyósülésre... tovább... Vissza a lap tetejére

A honlap fejlesztés alatt áll, kérjük türelmedet! A honlap fejlesztés alatt áll, kérjük türelmedet!